Fókuszban az FFS új tagjai: Legát Franciska – Pokoli Éden
23 • 01 • 27Legát Franciska
2022-ben a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) új tagokkal bővült, akiknek októberben a Fotóhónap keretében a Foton Galériában volt bemutatkozó kiállításuk. Cikksorozatunkban itt a Punkton is bemutatjuk az új tagok munkáit.
Legát Franciska: Pokoli éden
Milyen lehetett az a Magyarország, ahol a szüleim nőttek fel? A Nyugathoz képest kegyetlen, a szomszédos országokhoz képest humánus, mai szemmel nézve abszurd, a régi képeket nézegetve valahol bájos.
Az foglalkoztat, hogyan „emlékszem vissza” egy olyan időszakra, amiben nem is éltem, milyen hatással volt ez a korszak jelenlegi társadalmunkra, és hogyan hatottak rám közvetett módon a szüleimmel történt események.
Munkámban olyan fiktív helyzeteket jelenítek meg, melyek akár meg is történhettek volna, pusztán az teszi őket egyértelműen fikcióvá, hogy én nem éltem abban az időszakban, amikor játszódnak. Fotóim többnyire megrendezettek, ugyanakkor mégis dokumentarista jellegűek, ezzel elmosva a határt képzelet és valóság között.
Napjainkban, különösen a volt szocialista országokban a szüleim és nagyszüleim generációjában a múlt sokszor tabunak számít. Munkámban a szüleimmel együttműködve és saját képzeletemet használva újrateremtem azt az időszakot, amiben ők voltak fiatalok, ezzel hangsúlyozva a múltbéli traumák feldolgozásának fontosságát.
Munkám három fejezetből áll. Az első fejezetben a magyar szocialista rendszer abszurditását jelenítem meg némi iróniával, utalva a korabeli propaganda plakátok képi világára. A képek konkrét történetek, személyes benyomások és asszociációk alapján készültek.
A második fejezetben édesanyám történeteivel foglalkozom részletesebben. Anyámnak idilli gyermekkora volt egy virágzó bányavárosban, Salgótarjánban, így gyakran nosztalgiával tekint vissza erre az időszakra. Azonban később nagymamám régi naplóját olvasva, melyet halála után hagyott ránk, kiderült, egyfajta szorongás és magányosság is az életük része volt.
A harmadik fejezetben édesapám történeteire fókuszálok, akinek egészen más emlékei vannak. Apám a budapesti underground szubkultúra tagjaként többször is konfliktusba került a rendőrséggel, így nem szívesen emlékszik vissza erre az időszakra.
Egymás mellé helyezve ezt a két különböző történetet, hangsúlyozni szeretném a múlt szubjektivitását és azt, milyen sokféle különböző narratíva létezhet.
A Franciskával készült interjúnk ezen a linken érhető el.
A fotográfus további képei ezen az oldalon tekinthetők meg.