Elhunyt Chochol Károly (1935–2023)
23 • 01 • 30Punkt
Chochol Károly 1935. január 27-én született Budapesten. 1950-ben felvették a MADOME-ba, ahol Haller Frigyes Gézától tanult meg fényképezni, és később előadásokat tartott, valamint fotóművészeti szakíróként is tevékenykedett, majd 1958-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének a tagja volt. Első kiállítása Budapesten, a GANZ Kultúrban és egyidejűleg a József Attila Színházban volt 1954-ben Emberek, arcok címmel. Munkásságára Robert Doisneau és a Debrecenben megrendezett Mélyáramok című kiállítás volt nagy hatással.
A Punktnak adott interjújában elmondta, hogy „a túlzott esztétikai és technikai elvárásaim miatt számtalanszor volt olyan, hogy egy-egy pillanatot elmulasztottam. De ez sosem bántott. Úgy voltam vele, hogy ha sikerült is volna elkapnom a pillanatot, de rosszul, úgy, hogy az nem felelt volna meg a saját elvárásaimnak, akkor úgysem örültem volna neki igazán.”
A sokszínű életművét bemutató Előhívott emlékeim (Budapest, 2015) című album bevezetőjében ars poeticája is szóba került. „A jó művész mindig szociálisan érzékeny.” – vallotta, de mégis a humor szemüvegén keresztül nézte az életet. Ugyanebben az albumban D. Udvary Ildikó művészettörténész így írt Chochol munkásságáról:
„Chochol életműve nem csupán műélvezet, hanem az elmélyülést és az élet megismerésének lehetőségét is felkínálja, nekünk rávilágítva arra, hogy bennünk van a megpihenés és a békesség lehetősége bárhol is legyünk. (...) Munkája nem csak szenvedélye, hanem azonos magával az életével. olyankor is érezhető mindez, amikor »csak« örömet akar okozni a nézőknek, »csak« gyönyörködtetni akar képeivel. ugyanakkor a manipuláció minden formáját elutasítja, s talán éppen ezért érezzük minden egyes alkotását olyan megrendítően egyszerűnek és mégis nagyszabásúnak.”
Chochol Károly képeiből ezen a linken található egy válogatás.