5kérdés – Bilak Krystyna

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Bilak Krystyna fotóművészt kérdeztük.

1. Mely fotográfusok inspiráltak, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

A koraiak közül például nagyon szeretem Albert Renger-Patzsch képeit, aki az új tárgyilagosság szellemében tevékenykedett.
A fotóval való megismerkedésem elején ezek a nevek a kedvenceim között voltak: André Kertész, Diane Arbus, Larry Sultan, Richard Billingham, Jeff Wall, Cindy Sherman, Sophie Calle. Az elején nyilván nagy hatással voltak rám a vizuális nyelvem kialakításában, szerettem azt, hogy milyen szabadsággal használják a fotográfiát és tetszettek maguk a képeik is.
De sokukat sorolhatnám: Joan Fontcuberta, Roger Ballen, Wolfgang Tillmans... Ma már nem feltétlen fotográfusok munkáiból szoktam inspirálódni, hanem bármely vizuális tartalomból, szövegből, kommunikációból, szokatlan helyzetből. Nagyon szeretem például David Lynch képi nyelvét s emellett Andrej Tarkovszkij műveit is. Vonzanak a bizarr helyzetek, furcsa témák.

2. Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életedben?

Kicsit nehéz csak fotós kiállításban gondolkodni, mert általában képzőművészeti kiállításokat szoktam megtekinteni. De kedvenc volt például Bécsben látott Antarktika. Eine Ausstellung über Entfremdung című kiállítás, mely az elidegenedésről szólt, valamint szintén Bécsben a Mumokban látott Objects Recognized in Flashes kiállítás, mely arról szólt, hogy nagyrészt mediatizált társadalmunk hogyan kezeli és milyen viszonyban van az analóg és a digitális képekkel.
Számomra egyrészt izgalmasak ezek a témák, másrészt pedig a vizuális tartalmak installálása, a tér használata is jól működött ezeknél a kiállításoknál. Illetve a Foam Múzeumban a Foam Talenteket felsoroló kiállítások is fontosak voltak. Itthoniak közül például örültem, hogy láthattam Gerhes Gábor Der Plan. című kiállítását, ez lehetett volna még nagyobb. Kedvenceim voltak még az Erik Kessels több élete és a Vissza a jövőbe – a 19. század a 21. században című kiállítások is.
Emlékszem még diákéveim során egyik legmeghatározóbb fotókönyv Puklus Péter: Handbook to the Stars könyve volt. Igaz csak közvetve találkoztam vele, interneten nézegettem, de nagy hatással volt rám akkoriban. Valamint nem fotóalbum, de percepciós megfigyelések tára, így köze van a látáshoz: A madarak tapsolnak, amikor felszállnak. Ez egy szemlélődési példagyűjtemény Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián és Zalavári Andristól. Több ember megfigyeléseit foglalják össze. A fentieken kívül még a Larry Sultan és Mike Mendel Evidence című könyvét tudnám megemlíteni a kedvencek között, mely az 1970-es évek első konceptuális fotóprojektje volt. A könyv azt mutatja be, hogy a fénykép jelentését a kontextus és a szekvencia határozza meg.

3. Mikor és hol volt az első egyéni kiállításod?

Az első egyéni kiállításom KOMPLEMENT címmel 2020-ban az ISBN könyv+galéria tereiben valósult meg. A kiállítás a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója Átlátás #3 című tehetséggondozó sorozatának részeként jött létre, csak éppen akkoriban – a járványhelyzet miatt – nem volt látható sok ideig. Bár az anyag erősen a jelenléti befogadáson alapul, az Artportálon megjelent egy villámvezetés, mely kicsit segítette az anyag áttekintését.

4. Analóg vagy digitális fényképezőgépet használsz?

Munkáim készítésénél főleg digitális kamerát használok, de a mindennapokban az analóg kamerámat viszem magammal. Így, ha úgy alakul, akkor a két technika találkozhat. Illetve minden munkához a megfelelő technikát választom, ha úgy érezném, hogy egy olyan anyaghoz fognék, ami megkívánja az analóg technika sajátosságait, akkor azzal dolgoznék.
Múltkor például az idő témájához kapcsolódóan egy kontaktot készítettem. Egy tekercsnyi ideig fotóztam egy elmúló jelenséget. A kép a Debreceni Nemzetközi Művésztelep beszámoló kiállítására készült, amelynek témája az IDŐ volt. Mostanában, ha van lehetőségem szeretek a laborban lenni, kísérletezni a nagyítással, kicsit lelassulni a hétköznapokból.

5. Milyen fényképet készítettél legutóbb?

Most a mindennapok „happy accident” jeleneteit szoktam figyelni, dokumentálni. Például egy Találkozás kuki szörnnyel.