ART IS OUR LIFESTYLE – A LAVOR 5 éve 1000 képben

A kizárólag fekete-fehér képekből álló sorozat jelentős részét ugyanazzal az eszközzel készítették a galéria vezetői, alapítói, – Molnár S. Szonja, Tóth Gábor Zoltán és Vedres Ági – mely már önmagában is szokatlan, hogy a fotográfus és a galériavezető szerepe megegyezik és megoszlik három személy között. Az ezer fotográfiából álló sorozat egy közel 50.000 fotóból álló dokumentáció válogatott anyaga, mely kronologikus sorrendben mutatja be a galéria, azaz a szalon keletkezésének történetét az első naptól kezdődően a jubileumi esemény előtti pillanatig.

Az alkotók szívesen választják el nemcsak ideológiailag, hanem képi megfogalmazásban is a szalon jelenségét a hagyományos értelemben vett galéria intézményétől.
A képek ugyanilyen formán nyersességükkel és monokróm eszközvilágukkal önmagukban is underground szellemiségről árulkodnak, miközben a nagypolgári miliőben, a szabad gondolatoknak teret engedve szürreális és filmszerű jelenetekként kerülnek rögzítésre. A felvételek néhol tűélesek, máskor pedig álomszerű fátyolként úsznak, és elmosódottságukkal hűen idézik meg a hajnalig tartó megnyitók végtelen éjszakáit.
Ez a fajta képi megközelítés úgy hat, akár a kézikamera mozgása, amelyet akár folyamatos road movie-ként is értelmezhetünk, egy film, amely a jelenben még mindig tart. Ez egyszerre időutazás, backstage-stories és permanens jelen.

A kiállításon is fontos szerepet tulajdonítottak a szervezők az időrendbeliségnek, így a fotográfiák installálását is ehhez mérten rendezték. Az idővonal mely 2017-től indul és a szalon halljából kezdődik, a lakás teljes egészét, minden fal bevonásával hullámszerűen körbejárja. Eképpen is utalva „A művészet új hulláma” hívómondatukra, mellyel a művészet katartikus szerepét és az ember életében helyetfoglaló érzelmi állapotok amplitúdójára, a nem-konstans állapotok megélésére sarkallják minden eseményen látogatóikat, akik a felvételek nélkülözhetetlen alanyai is. A fotókon a látogatók mellett, számos képzőművész jelenik meg, akiket alkotás közben a műtermeikben, vagy a szalonélet résztvevőiként láthatunk.

A képek sűrűn és szorosan követik egymást, szinte egymásba kapaszkodva mesélik el a szalon élettörténetét, sajátos képi hieroglifák, új és tapétaszerű „szalontörténeti tipológia” mindez. A folyamatosan kanyargó képmesélés és képolvasás együtthatásában jelenik meg és válik hamisítatlanul realisztikussá az egymástól teljesen független események sorozata, amelyek szemtelenül fesztelenek és szürreálisan elevenek.