Évtizedekig egy bank széfjében lapultak ezek a fotók – Ernest Cole: A rabság háza

Ernest Cole évtizedekig elveszettnek hitt hagyatékát egy svéd bank széfjében fedezték fel 2017-ben. Az Ernest Cole Alapítvány vezetője, a fényképész unokaöccse, egy többek között 60.000 negatívot, diákat és személyes leveleket rejtő bőröndért repülhetett Stockholmba a felfedezésnek hála. Ennek köszönhető az első olyan nagy volumenű Cole-kiállítás, ahol a látogatók eddig ismeretlen képekkel is találkozhatnak. A 2023. január 26-án megnyílt tárlatnak az amszterdami Foam ad otthont.

Ernest Levi Tsoloane Kole 1940-ben született a Pretoria közeli Eersterustben. Az eredetileg orvosnak készülő fiú tiniként, már az apartheid idején (1948–1991) szeretett bele a fotózás ötletébe, ami gépre költhető pénz híján majdhogynem csupán álom maradt. Egy ismerős azonban hamarosan rábízta 120-as Voigtlanderét, s innentől kezdve az anyai ellenállás sem tarthatta vissza. Rövidesen fotográfusi munkát kapott egy magazinnál, de mivel itt a teafőzésen túl legfeljebb kifutófiúi feladatokat bíztak rá, hetekig tartó kilincselést követően, a johannesburgi székhelyű DRUM Magazinra váltott. Itt legtöbb idejét a sötétkamrában töltötte. Ekkor keresett fizetéséből engedhette meg magának, hogy 1958-ban levelező képzésbe kezdjen a New York Institute of Photography-nál. Az ingázással töltött órákát elméleti leckékkel ütötte el a vonaton, a gyakorlatot pedig a magazin biztosította.

1960-ban egy hetilap vezető fotográfusává vált, emellett szabadúszóként dolgozott országos és nemzetközi megrendelőknek egyaránt. Nevét az angolos hangzású Cole-ra változtatta, majd magát sajátos állami teszteknek alávetve feketéről színesbőrűre változtattatta a papírjain szereplő rassz kategóriát. Ennek révén valamivel szabadabban mozoghatott az országban, olyan területekre is bejutva, ahová feketeként nem lehetett volna bejárása. A megrendelt fotóriportok mellett, saját projektként, évekig fényképezte a bányákban dolgozók sorsát, a szegregáció nehézségeit, az oktatás helyzetét: az apartheid ismeretlen szegleteit. Tudván, hogy hazájában nem kerülhetnek nyomtatásra képei, 1966-ban New Yorkba repült negatívjaival.

1967-ben a Random House adta ki House of Bondage (Rabság háza) című könyvét. A kiadvány nem maradt észrevétlen, Cole neve és az apartheidet kendőzetlenül bemutató munkája nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtóban. A kötet Dél-Afrikában a betiltott könyvek listájára, ő maga pedig a nemkívánatos személyek közé került. Soha többé nem térhetett vissza hazájába. 1990-ig – hontalanként – Svédország és az Egyesült Államok között osztotta meg idejét. Fő témája ekkora az emberi jogi mozgalom vált.

Ernest Cole – az ígéret földjének ideáljából kiábrándulva – 1990-ben hunyt el New Yorkban.

Évtizedekig egy bank széfjében lapultak ezek a fotók – Ernest Cole: A rabság háza

Következő

„Undorodom attól, ahogyan az emberek szépnek láttatják magukat” – Cindy Sherman legújabb munkái a Photo Elyséeben

Kihirdették a World Press Photo idei négy fődíjasát

Valóság és fikció között – Gregory Crewdson munkái nyáron az Albertinában láthatók

Emlékkiállítás nyílt a 10 éve elhunyt Kerekes Gábor legismertebb képeiből

„Az éjszaka nem megmutatja a dolgokat, hanem sugallja őket” – Válogatás a Marlborough Gallery-ben látható Nightlife című kiállítás képeiből