Richard Avedon monumentális fotográfiáit mutatják be New Yorkban születésének 100. évfordulója alkalmából

Bár Avedon először divatfotográfusként szerzett hírnevet az 1940-es évek végén – a leghíresebb modelleket fényképezte a Vouge vagy a Life magazin címlapjára – legnagyobb teljesítménye mégis a műfaj lenyűgöző újragondolása volt. Avedon 1968-ban művészi válságon ment keresztül, korábbi munkái már nem elégítették ki szakmailag a fotográfust. Új kezdetre volt szüksége, új fényképezőgépre; el kellett hagynia New Yorkot; nagyobb léptékben kellett gondolkodnia, a szó legszorosabb értelmében.

„Letette régi, kétaknás Rolleiflexét, egy könnyű és kézben tartható készüléket, amelynek tetejére szerelt keresője megkövetelte, hogy fényképezés közben elnézzen a modelljeitől. Egy nehéz, állványra szerelt 8x10 inches Deardorff fényképezőgépre váltott, hosszú záridővel és kis mélységélességgel, amelynek látszólagos kényelmetlenségei új szigort hoztak művészetébe. A fényképezőgép többé már nem helyettesítette a fotográfus saját tekintetét, amely ide-oda csapongott. Szemtanú volt, saját szabályokkal és korlátokkal, amelyeket Avedonnak el kellett fogadnia, és amelyekre építenie kellett.”

„Richard Avedon találta fel újra a csoportos portrét, de a Met galériáiban mindenütt nyomon követhető a hatása, a görög és római galériák szobraitól, frízeitől az amerikai szárnyban található John Singer Sargent-festményekig. Avedon a múzeumtól néhány háztömbnyire nőtt fel, és állandó inspirációs forrást jelentett számára. Most kivételes fotófreskói a gyűjtemény kincsei, és nagy örömünkre szolgál, hogy több mint 20 év után először mutathatjuk be őket együtt.”

A Factory Superstars csoportkép elkészítése – a nagyítással együtt – másfél évig tartott, és hét alkalommal álltak kamera elé Avedon stúdiójában. Warhol a jobb szélső képen látható, mikrofonját a bőrdzsekijéhez szorítva; Joe Dallesandro felöltözve áll mellette, de a freskó bal oldali részén meztelenül is látható. Az amerikai színésznő, Candy Darling középen szintén meztelenül látható, a Warhol-filmek három férfi sztárjával együtt. Ezért a csoportképért 2010-ben a Christie's egyik árverésén 301.000 eurót fizettek. A Factory rendszeres látogatói közé tartozott Bob Dylan, Truman Capote, Mick Jagger, Jim Morrison, Salvador Dalí, Marcel Duchamp, Allen Ginsberg, Iggy Pop, Liza Minelli, John Lennon, Diana Ross, Brigitte Bardot és Michael Jackson is.

A vietnami háború katonai és politikai vezetőinek csoportos portréjának elkészítéséhez Avedon a saját költségén repült Saigonba, magával hozva 8x10 inches negatívjait és egy nagy fehér papírhátteret. Ellentétben a Warhol's Factoryval, itt tudta, hogy csak néhány perc áll rendelkezésére, hogy lefényképezze a tisztviselőket, bár hetekig várakozott a követség előcsarnokában. Amikor végre eljött a nap, középre állította Creighton W. Abrams tábornokot, az egyetlen katonai egyenruhát viselő alakot; színtelen nagykövetek és tanácsosok szegélyezik őt, elölről nézve, bő öltönyökben, lapos arckifejezéssel. A több mint 10 méter hosszú csoportkép (amelyet először 1975-ben állítottak ki) egy rendőrségi szembesítés ridegségét és kétdimenziós voltát sugározza, de közelebbről megtekintve a portrét lazább pózok és szabadabb testbeszéd jellemzi.

Eltekintve esztétikai erejüktől, ezek az alkotások mérföldkőnek számítottak a fotónagyításban. Avedon 1969–71-es ezüstzselatinos frízképei még korunkban is zavarba ejtőek. A fekete-fehér csoportképek – amelyek szó szerint nagyobbak az ábrázolt személyeknél – kontrasztban állnak a kíméletlen fehér háttér előtt. A kiállításon egyetlen üveg sem választja el az embert a kolosszális nagyításoktól, és a galéria arányai miatt nem lehet messzire hátralépni. A falképek nem megrendelésre készültek, emiatt Avedon saját maga szabta meg a korlátokat: nem használt kellékeket, nem volt feltűnő világítás, csak egy semleges, fehér háttér. Avedon elkötelezte magát amellett, hogy úgy nagyítja ki a fotográfiákat, hogy a képszélek fekete határai mindig láthatóak. A fehér háttérrel szemben élesen látható negatív szélek Avedon védjegyévé váltak.

Richard Avedon monumentális fotográfiáit mutatják be New Yorkban születésének 100. évfordulója alkalmából

Következő

„Kitaláltam egy nyelvet az emberek számára, hogy lássák a mindennapi dolgokat” – Francesca Woodman képei New Yorkban láthatók

Vajon ki volt a 19. században a legtöbbször lefényképezett amerikai?

„Undorodom attól, ahogyan az emberek szépnek láttatják magukat” – Cindy Sherman legújabb munkái a Photo Elyséeben

Valóság és fikció között – Gregory Crewdson munkái nyáron az Albertinában láthatók

Emlékkiállítás nyílt a 10 éve elhunyt Kerekes Gábor legismertebb képeiből