Gyermeknevelés és gyermeki fantázia Fabricius Anna munkáiban – Képes Beszéd a Mai Manó Házban

A beszélgetéssorozat célja a kortárs fotográfia fejlődésének és művészeti hatásainak bemutatása, amely idén egy csoportos kiállítás formájában teljesedik ki, a kortárs magyar fotóművészet témáit, technikai kísérleteit, műfaji sajátosságait, valamint a médium határátlépéseit vizsgálva. A márciusi esemény vendégeinek Fabricius Annát és Klenyánszki Csillát hívták meg, a beszélgetés témája a gyermeknevelés és gyermeki fantázia a kortárs fotográfiában lesz.

Hogyan irányítják a nőművészek az értő tekintetet, amivel az anyaságra nézünk? Miért nem látunk több terhes nőt a művészeti ábrázolásokban? Lehetünk anyák és mellette sikeres alkotók? Az anyaságra évszázadok óta reflektál a művészet. A Szűz Mária-archetípus, amely történelmileg Madonna és gyermeke formájában jelent meg, olyan művészek ikonikus alkotásainak középpontjában állt, mint Leonardo da Vinci és Duccio. A nyugati művészettörténet más nagyjai, köztük Rembrandt van Rijn és Salvador Dalí saját anyjukat használták múzsaként egyes műveikhez. Bár néhány neves női művész is alakította ezt a narratívát például Élisabeth Louise Vigée-Le Brun és Mary Cassatt, akik anyák és gyermekek ábrázolásáról ismertek, valamint Leonora Carrington, aki a terhesség és a termékenység akkoriban tabunak számító témáit merte érinteni, de a nyugati művészettörténet korai anyákról szóló ábrázolásainak túlnyomó többségét erősen befolyásolta a férfi nézőpont. Ennek eredményeképpen az anyaságról alkotott képek gyakran egyoldalúak voltak, inkább az elvárásokat, mint a valóságot tükrözték, és figyelmen kívül hagyták annak összetettségét, hogy mit jelent anyának lenni.

Idővel, a nők növekvő jelenlétével, elismerésével és támogatásával a művészetekben az anyaság hiteles és változatos ábrázolása - beleértve a terhesség, a szülés, az anyák és gyermekeik, valamint a családi portrék ábrázolását - exponenciálisan szélesebb körűvé vált. Sárvári Zita két olyan alkotóval beszélget majd a Képes Beszéd soron következő estjén, akiknek művészetét meghatározza az anyaság, az anyává válás, a szülőség témája. Ellenben a téma személyes ábrázolásán túl, és abban egyedülálló módon saját gyermeküket is bevonva, az alkotói folyamatba anyaként a gyermeki képzelet vált művészetük vagy legutóbbi sorozatuk központi témájává.

Fabricius Anna (1980, Budapest) Budapesten él és dolgozik. Doktori fokozatát a Moholy-Nagy Egyetemen szerezte 2015-ben. Művészetének magját a fotográfia, a videó, a szövegek és a vegyes média alkotja, a „csoport” vagy „közösség” fogalmát, ezek felépítését, kialakulását és az egyén szerepét vizsgálja benne. „Munkamódszerem inkább egy játékhoz hasonlítható, ahol én határozom meg a szabályokat, de a résztvevők választják meg a végeredményhez vezető utat” mondja Anna egy korábbi munkája kapcsán, de amely legutóbbi anyagait is jellemzi. A szabadság, mint inspirációs forrás meghatározó számára.
Fabricius munkáit számos hazai és nemzetközi kiállításon és intézményben mutatták be, többek között a budapesti Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a PhotoEspaña, a Paris Photo, a Lodz és a rijekai Modern és Kortárs Művészeti Múzeumban, számos neves kurátorral, például Jovana Stokičcsal, Roman Babjakkal és Walter Seidllel együttműködve. A magyar médiaművészeti szcéna egyik legtöbbet utazó művésze, aki olyan rezidens programokban vett részt, mint a bécsi MQ21, a New York-i RU Residency, a Lodz Residency Program, a Taipei Resident Artist projekt vagy az Ostrale21 Dresden. Fabricius a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen is tart kurzusokat. Művei több magángyűjteményben is megtalálhatók.