Glenn Homann, egy ausztrál fotográfus nyerte el a 12. Mobile Photo Awards nagydíját

A hivatásos fotográfusokból és más szakemberekből álló zsűri az idei év fődíját egy ausztrál művésznek, Glenn Homannak ítélte oda. A díjazott alkotó a legkülönbözőbb fényképészeti műfajokban dolgozik, portfóliójában találkozhatunk portrékkal, tájképekkel és több városi felvétellel is. A pályázat kiemelt portfóliója élénk színekkel, precíz bevilágítással, illetve a képeket kitöltő, de azt nem túlzsúfoló kompozíciós elemekkel dolgozik, amelyek letisztult, ugyanakkor dinamikus vizuális hatást érnek el. Homann egy iPhone 4-gyel kezdett el fényképezni, majd az okostelefonok fejlődésével folyamatosan cserélte a legújabb tipusokra. A többszörösen díjnyertes – jelenleg az ausztráliai Ipswichben élő – fotográfus egy korábbi interjújában így fogalmazott:

„Nagyon elkötelezett mobilfotós vagyok, miközben főállásban raktárosként dolgozom egy helyi gyárban. Mindig is érdekelt a dizájn – legyen az építészeti vagy grafikai –, valamint az egyszerűség és a letisztultság gondolata. A fotózás számomra egy lehetőség arra, hogy kísérletezzek ezekkel a fogalmakkal. A fényképezőgépet bármilyen irányba lehet irányítani, de úgy tűnik, hogy mindig van valami, ami fényképezésért kiált. (...) Az, hogy a fényképezőgépem a zsebemben volt, korlátlan lehetőséget jelentett a képkészítésre, de egyben azt is, hogy megismerjem a választott készülékem korlátait, és együtt dolgozzak velük. Ezek a gyakran egymással versengő célok együtt kezdtek fejlődni, és a köztük lévő feszültség áll a legérdekesebb munkáim némelyikének hátterében. (...) Szeretem, hogy a mobilfotózás lehetővé tette számomra, hogy a bennem rejlő kreatív késztetés kielégítésének kihívását vállaljam, miközben lehetővé tette számomra azt is, hogy fotográfusként fejlődjek. Nagyon könnyű olyan képeket gyártani, amelyek egy kicsit eltérnek a kreatívnak tekinthető iránytól, de az igazán nagyszerű képalkotás, ahogyan én is felfedeztem, sok-sok elem találkozásából áll. Ha állandóan van nálam egy fényképezőgép, akkor a nap folyamán folyamatosan figyelhetek ezeknek a pillanatoknak a keresésére. Sőt, ez segít abban, hogy úgy érezzem, mintha csak most indulnék egy hosszú útra, és hogy jó esély van arra, hogy a legjobb fotóm az lesz, amit holnap készítek el.”