5kérdés – Seres Géza
23 • 04 • 08Punkt
5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Seres Géza Balogh Rudolf-díjas fotóművészt kérdeztük.
1. Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?
Erre a kérdésre egy kis módosítással tudok válaszolni, hogy milyen fotográfusok és egyéb személyek befolyásoltak…?
Szervezett oktatás keretében én csak villamos üzemmérnöki és orvosi diplomát szereztem. A fényképezést illetően semmi hivatalos végzettségem nincsen, autodidaktaként tanultam, amit tudok, és ez számos személy, tényező és hatás eredménye. Persze így nem túl hatékony a módszer, de az ember életének éveit jól kitölti és a tanulást a mai napig is csinálom, mert a fényképezésről, a fénykép készítéséről hatalmas ismeretanyag gyűlt már össze a világban. Megpróbálok ezen elemek közül néhány legjelentősebbet felidézni.
A fényképezéssel kapcsolatban elsőéves orvostanhallgató koromban fordult komolyra a dolog, amikor egymásra találtunk Hagymás István zentai (jugoszláviai) évfolyamtársammal. Ha ő nincsen az évfolyamon, akkor valószínű, hogy az én életem is másként alakult volna. Neki a rajztanára a középiskolában Benes József grafikus volt, aki később Magyarországon is ismertté vált, és általa úgy került az egyetemre, hogy teljesen képben volt a művészet mibenlétét illetően. Újjá szerveztük a 70-es évek közepén a DOTE (Debreceni Orvostudományi Egyetem) Fotókörét és az évtized végére már önálló kollekcióval vettünk részt a Szegedi Szalonon. Sőt, díjat is hoztunk el.
A nyolcvanas évek közepén Vadász György – a harmincas éveiben fiatalon elhunyt fotográfus – volt inspiráló erővel rám és az évtized Pap Gábor művészettörténész előadásainak jegyében telt. Jelentős hatást tulajdonítok még ebből az időből Horváth István fotóművésznek, aki a Műhely ’67 kiállításnak is a résztvevője volt és Valényi Rudolf grafikusnak, aki a DOTE Galéria keretében országos jelentőségű művészekkel ismertette meg az akkor „Isten háta mögötti” Debrecent. Ebben az időben rendkívül újszerű, látványos kiállításokat rendezett. Részére katalógus képeket és kiállítási installációs fotókat is készítettem. Ezen hatások eredményeként sok képet összegyűjtöttem a székelykapukról a szemiotika, az etnoart, a „nomád nemzedék” szellemiségében.
A 2000-es évektől legjelentősebb hatással rám Kerekes Gábor volt, akinek részt vettem 2004 nyár elején, egy hat szombati napon, a saját lakásán megrendezett workshopján. Ennek eredményeként mélyedtem el a régi technikákban. Szerveztem még neki egy kiállítást ide Debrecenbe, de már később személyes hatásában nem részesültem, viszont a honlapján számtalanszor megfordultam.
2. Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?
Most már csak felsorolásszerűen, de nem csak könyvekről, albumokról van szó, hanem filmekről is: Az 1970-es, 80-as években Moholy-Nagy László, Kepes György, a konstruktivizmus dokumentumai, Jancsó Miklós, Bódy Gábor, Fellini, Antonioni, Bergman stb. munkássága nem tűnt el nyomtalanul nálam. Tarkovszkij Stalkerje és Andrej Rubljovja, valamint Huszárik Zoltán Szindbádja máig meghatározó viszonyítási pontok.
A kilencvenes években a Graphis magazin (Zürich) működött személyiség formáló erővel. A Graphis Alternative Photography ’95 című évkönyvükbe két képemet be is fogadták. Később Atget, Blossfeldt albumai hatottak lenyűgöző erővel rám, hogy csak egy párat emeljek ki a helyszűke miatt.
3. Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?
Debrecenben volt, 1987-ben.
4. Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?
Az elmúlt hat-nyolc évben mobiltelefonnal készítettem általam absztraktnak tekintett felvételeket járda repedéseiről, különböző felületekről, Alfred Stieglitz
Equivalent felfogású képei, illetve a „tintapaca tesztek” (Rorschach-teszt) működési módjának értelmében. A digitális állományokat aztán archaikus eljárásokkal – antrakotípiával, karbonnyomattal – kivitelezett képeken jelenítettem meg. Az egyes képeknek nincsenek külön címei, sorozatokba foglalom őket. Számomra a készítés dátuma és a feldolgozás során keletkezett szám biztosít megkülönböztetési, számontartási lehetőséget. Ezt a következő ponthoz csatolt képet pl. a „Hallgatni a sasok hallgatását” ciklusba sorolom, de ez egyelőre még csak digitális állományként él, az archaikus kidolgozású változata még várat magára.
5. Milyen fényképet készített legutóbb?
Ezt készítettem legutóbb 2023. február 18-án az Absztraktok című sorozatomba.