A Phillips tavaszi árverésén 2,2 milliárd forint értékben cseréltek gazdát a fotótörténet jelentős alkotóinak munkái

Hosszasan lehetne boncolgatni, hogy milyen tényezők befolyásolják a nemzetközi műkereskedelmet, s hogy mennyire tekinthető relevánsnak egy-egy alkotói teljesítmény, illetve alkotás művészettörténeti hordereje, valamint az időről-időre rekordokat döntő aukciós leütési árak közötti összefüggések. Egy azonban megkérdőjelezhetetlen tény: a műkereskedelemben sokáig marginális területnek számító fotográfia ma már ugyanolyan kurrens műfaj, mint a képzőművészet bármely ága. Sőt, a 2010-es években két műtárgy eladási ára – Andreas Gursky Rhein II. című fotója, illetve Cindy Sherman Untitled #96 című önarcképe – addig elképzelhetetlen rekordokat döntött.

A Phillips április 4-én megtartott árverésén, ha nem is üvegplafont áttörő csúcseredmények, de mindenképp figyelemre méltó, jóval az egyes fotók becsértéke fölötti leütési árak születtek. Az aukciósház Top 10-es eladási listájának első helyén Amerika valóságos nemzeti kincsének számító Ansel Adams egyik fotója, a Moonrise, Hernandez, New Mexico (1941) szerepel a maga 381 ezer dolláros leütési árával. Ezt követi egyformán 355 ezer dolláros vételárral Robert Mapplethorpe Man in Poliester Suit (1980), Irving Penn Harlequin Dress (1950), valamint Cindy Sherman Untitled #546 (2010) című fotója. Az előkelő listára felkerült további egy-egy Adams-, illetve Sherman-fotó, de a lajstromban Diane Arbus, Margaret Bourke-White, Thomas Struth és Peter Beard is képviselteti magát.

Az aukció kiemelt tételének számított Sohei Nishino Diorama Map New York (2006) című nagyméretű kollázsa is, mely becsértéken, mintegy 50 ezer dollárért kelt el. A New Yorkban 2006 februárja és júliusa között készült fotók kollázsa a japán fotográfus 21. századi metropoliszokat bemutató sajátos sorozatának lenyűgöző darabja. A mintegy négyezer fotóból álló dioráma egyszerre táplálkozik a tradicionális távol-keleti térábrázolás sajátos felfogásából, valamint az alkotó New York városát szubjektíven megfogalmazó képi gondolkodásmódjából. Mindamellett a rekordok hajszolásán túl érdemes a mélyre nézni, hiszen átböngészve a Phillips áprilisi árverésének tételeit – melyek nem egy esetben jelentős magángyűjteményekből és kurátori kollekciókból érkeztek –, a fotótörténet emblematikus és kevéssé ismert felvételei mellett a kortárs fotográfia legjava is szinte maradéktalanul megmutatkozik.