Fotótörténet – Paul Strand: A Lusetti család, Luzzara (1953)

A világhírű fotó a Pó völgyében élő Lusetti családról készült, melyen az anya, Anna Spagiari Lusetti, és öt fia látható. Kevésbé ismert tény, hogy a csoportkép mellett több verzió is készült a család tagjairól. Ismerünk olyan képet, ahol az anya és egyik fia külön is modellt álltak Strandnek, és olyan változat is készült, ahol az anya négy gyermekével áll az ajtóban, sőt olyan portré is ismert, ahol csak az egyik fiú látható.

Paul Strand az ötvenes években költözött Európába, miután kiábrándult a mccarthyzmusból és új témákat keresett művészetéhez. Cesare Zavattini operatőr tanácsára – aki Luzzarában született – döntött végül a kis település mellett. A két férfi korábban, 1949-ben találkozott az olaszországi Perugiában tartott Nemzetközi Filmkonferencián. Strand folytatni akarta a képek és szavak sikeres kombinációját, és megkérte Zavattinit, hogy segítsen neki ebben a projektben. Eltérően korábbi publikációitól, amelyek szélesebb körűek voltak, ez a kötet kifejezetten egy helyszínre és annak lakóira összpontosított. A közös munka eredményeként Zavattini szövegével és Strand fotóival 1955-ben jelent meg az Un paese: Portré egy olasz faluról című kötet borítóján a Lusetti család, ahol az anyát öt fia veszi körül.

Anna 18 évesen ment férjhez és 15 gyereket szült, akik közül négy csecsemőkorában meghalt. Miután férje több évnyi politikai indíttatású verés után meghalt 1933 karácsony estéjén, neki kellett eltartani a családot. A legfiatalabb fiát leszámítva mindenki harcolt a második világháborúban, elviselve a nélkülözést és a megpróbáltatásokat. Amikor a fotó készült a család nehéz körülmények között élt. Az emberi szenvedés és annak elviselése egy fontos tényezője Strand kulturális tanulmányainak. Az Un Paese kötet szövege Anna Lusetti saját szavaival hitelesen mutatta be a család megpróbáltatásait:

Az Un Paese: Portré egy olasz faluról volt az első fontos fotókönyv Olaszországban, és a mai napig a háború utáni dokumentumfotózás mérföldkövének tekintik. A Guardian 2016-ban interjút készített a könyvben szereplő egyik lánnyal – az akkor 73 éves Angela Secchivel – aki elmesélte, hogy ő végül akkor látta meg a portréját, amikor Cesare Zavattini 1955-ben visszatért Luzzarába, hogy Strand új könyvének egy-egy példányát átadja azoknak, akik szerepeltek benne. Aki nem volt benne, annak lehetőséget adott arra, hogy megvegye a könyvet, de senki nem vásárolt. „Az emberek meglepődtek, mert a könyv annyiba került, mint egy bicikli, és akkoriban inkább a bicikli volt az, amire mindenkinek szüksége volt." – mondta Angela nevetve.

Érdekesség, hogy az album 2021-es kiadásának címlapjára az a változat került, ahol az anya és négy fia látható. Andrea Canobbio – a kötetet kiadó Einaudi-sorozat szerkesztője – a képjogok kapcsán a Strand Alapítványhoz fordult, amely az Aperture amerikai kiadócsoporthoz tartozik. Az alapítvány ezt a verziót bocsátotta rendelkezésére, nem világos, hogy miért, tekintve, hogy a kérés a könyv utánnyomására irányult, és az Aperture nagyon jól tudta, melyik fénykép volt a borítón, hiszen a híres kötet amerikai változatát ők adták ki.

Az olasz verzió 3500 példányban jelent meg, és a hibát végül sem az olaszok, sem az amerikaiak nem vették észre, csak a Lusetti család leszármazottai, akik miután megtudták, hogy újra kiadják az albumot, hiába keresték ősüket, nem találták, így magyarázatot kértek a kiadótól. Később Cannobiótól ígéretet kaptak arra – mely is meg is valósult –, hogy a könyv borítóját másodszor is újranyomják az eredeti verzióval.

Húsz évvel később, 1973-ban Gianni Berengo Gardin – akit az egyik legfontosabb kortárs olasz fotográfusként ismerünk – is elutazott Luzzarába, hogy lefényképezze a híres Lusetti családot. Az ekkor készült kép ezen a linken tekinthető meg.