Adalékok Ergy (Erzsi) Landau családjáról és életéről

Landau magyarországi évei 

Erzsi 1915-ben kezdett el fényképezni, és először különböző magazinokban jelentek meg képei és több pályázaton is indult a fényképeivel. Budapesten Máté Olga tanítványa volt, Bécsben Franz Xaver Setzer portréfotográfustól, Berlinben pedig Rudolf Dührkooptól tanult. 1919-ben már elismert műtermi fotográfusként dolgozott, és a IV. kerületben a Ferencz József rakpart 12. szám alatt működött a stúdiója, ahol főleg gyermekfelvételekre specializálódott. Ő fényképezte Thomas Mannt budapesti tartózkodásakor és Ady halálát követően ő fotózta Adyt is, két kép készült Ady holttestéről, ami fennmaradt az utókornak.
Különböző források szerint Moholy-Nagy és Landau 1919-ben találkoztak Budapesten néhány hónappal azelőtt, hogy Moholy-Nagy külföldre távozott, és ez a találkozás fontos volt Erzsi életében, hiszen Moholy-Naggyal egy bensőséges baráti viszonyt alakított ki.

Landau Párizsban

Erzsi 1923-ban költözött Párizsba, a Pathé filmstúdiónál kapott állást, a párizsi hatóságok 1923. május 18-án regisztrálták, mint bevándorlót és fotográfust. A kezdeti időszakban valószínűleg Harsányi Tibor Franciaországban élő zeneszerző lakásában lakott. Ezt támasztja alá egy Moholy-Nagy László által írt levelezőlap, amit Erzsinek írt. A cím 5 rue Raynouard volt, és amikor a Párizs városi adatbázisban rákerestem a címre, hogy ki lakott ott 1923-ban, nem Landau nevét találtam meg, hanem Harsányi Tibor zeneszerző és felesége Somogyi Jolán (később Hatvany Lajos harmadik felesége) volt a címjegyzékben. Ezért feltételezhetjük, hogy Landau náluk lakott egy ideig a korai párizsi évei alatt.[13] Sajnos semmi bizonyítékot nem találtam erre vonatkozóan, de azt biztosan tudni, hogy Landau és Harsányi egy baráti körbe tartoztak. Innen a 17 rue Lauriston címre költözött 1924-ben, ahol szeptemberben megnyitotta saját stúdióját, innen 1934-ben költözik el újra a 34 rue Scheffer címre, ahol halálig élt.[14]

Erzsi stúdiója Párizsban a magyar emigránsok és a baloldali francia értelmiségiek egyik fontos találkozási pontja volt. A szombat délutáni „soiree”-i a stúdiójában legendássá váltak, és a magyar emigránsok – köztük Ylla, Nora Dumas, Brassaï, Paul Winkler, Littman Frigyes, Anton Prinner, Freesz Tibor, Charles Rado – minden héten megjelentek. Francis Dobo – Landau és Brassaï közös barátja – úgy emlékezett, hogy Brassaï szombat esténként gyakran aludt Erzsinél, és csak vasárnap tért vissza a Hotel des Terrasess-be, és emlékezett azokra a nyarakra is, amit a Paul Winkler által bérelt kastélyban – a Loire völgyében található La Feriére-ben – töltöttek a Winkler családdal, Brassaïval, Harsányi Tiborral és Radványi Gézával az 1930-as évek eléjén, ahol Erzsi volt a „házi fotográfus.”[15]

Landau francia baráti köréhez tartozott Jean Bruller, Daria Gamsaragan, Andrée Chédid, Jean Meyer-Oulif és Raymond Grosset is, aki később a RAPHO fotóügynökség igazgatójaként vált ismertté. Erzsi és Raymond 1928-ban találkoztak a francia Alpokban egy kirándulás alkalmával, ahol Raymond a szüleivel nyaralt, és ebből a találkozóból egy életre szóló barátság lett.[16]

Nora Dumas 1925 decemberében kezdett el Erzsi asszisztenseként dolgozni.[17] Majd az 1930-as évek elején Ylla is csatlakozott a stúdióhoz. Erzsinek nagyon jelentős szerepe volt abban, hogy Nora és Ylla fotográfussá váltak, tanította és tanácsokkal látta el őket. Ők hárman sok időt töltöttek együtt, Nora és Erzsi gyakran kísérte el Yllát az állatkerti fotózásokra, és sokszor utaztak a hétvégékre Moissonba, ahol Nórának és férjének volt nyaralója. Gyakran álltak egymásnak is modellt, és fotográfiai kísérleteket végeztek, hogy miként tudják megörökíteni a különböző érzelmeket az emberi arcon, de sok aktfotót is készítettek egymásról. Mindhármuk hagyatékából sok fotográfiát ismerünk, amelyek ezeket a próbálkozásokat mutatják az aktfotózás terén.

Erzsi mindkettőjüket arra ösztönözte, hogy komolyabban foglalkozzanak a fotográfiával és ő volt az, aki először javasolta Yllának, hogy rendezzenek kiállítást az állatportréiból, és hogy nyisson olyan fotóstúdiót, amely kizárólag állatokra specializálódott. Mindhárman hasonló álmokkal érkeztek Párizsba, mindannyian művésszé akartak válni, és a múlt, amit magukkal hoztak, nagy hasonlóságokat mutatott életükben: magyar zsidó nőként megtapasztalták milyen kisebbségként élni egy olyan országban, ahol az antiszemitizmus átitatja a hétköznapokat, és emellett nőként egy olyan szakmában helytállni, amely elsődlegesen a férfiak szakmájának volt elkönyvelve. Talán ez is összekovácsolta ezeket a barátságokat, de persze a közös nyelv és kultúra is fontos összekötő elem volt. A három fotográfus között igazi barátság alakult ki, ami egy egész életre szólt, még ha a történelem vihara Norát Svájcba, Yllát pedig az Egyesült Államokba sodorta. 1955-ben Ylla Indiában bekövetkezett halála nagyon megérintette Landaut, és soha nem heverte ki az egyik legjobb barátjának elvesztését.

A RAPHO fotóügynökséget Charles Rado 1933-ban alapította meg Párizsban, és Erzsi az első fotográfusok között volt, aki csatlakozott az ügynökséghez. Ők képviselték Erzsit egész élete során és halála után a Gamma-Rapho ügynökség őrzi Ergy Landau fotográfiai örökségét.

Landau először 1936 januárjában adta be a francia állampolgársági kérelmét, és annak ellenére, hogy a személyi igazolványának adatait rendben találták, ezt a kérelmet a hatóságok 1938. február 24-én formai okokra hivatkozva elhalasztották, majd 1939. június 15-én újabb halasztás történt, végül a kérelmet 1947. november 25-én hivatalosan is visszautasították, mert „Ergy nem mutatott fel elegendő okmányt”. Így hiába támogatta a Francia Fotóművészeti Szövetség és néhány befolyásos barátja is, 1948. június 5-én újabb felülvizsgálat történt, amiben a rendőrkapitány kedvezőtlen véleményt adott az állampolgársági kérelemről, de a köztársasági megbízott ezt a döntést felülbírálta, és Landau francia honosítását az 1948. július 16-i 28.185x38 számú rendelettel hirdették ki, majd 1956-ban hivatalosan is megkapta a francia állampolgárságot.[18]

A második világháború előtt Erzsi legtöbb emigráns barátja elhagyta Franciaországot, és sokan – mint Charles Rado is – az Egyesült Államokba menekültek. Erzsi Landau viszont nem menekült el Párizsból, ennek okai nem ismertek, de valószínű nem volt már rá lehetősége. Egy Charles Rado, a RAPHO fotó ügynökség alapítója és Erzsi közeli barátja által írt levélből tudjuk, hogy ő és a New York-i Modern Művészeti Múzeum (MoMA) kurátora, John Szarkowski is próbált segíteni Landaunak amerikai vízumot igényelni, de végül nem jártak sikerrel.[19]

Lilian Stuart – akinek a szülei Landau baráti körébe tartoztak – emlékei szerint, amikor a németek felszólították a Párizsban élő zsidókat, hogy regisztráljanak a francia hatóságoknál, annak ellenére, hogy barátai figyelmeztették, hogy inkább meneküljön el, Landau mégis regisztrált. Amikor a barátait elkezdték letartóztatni, Landau és a házmestere a Rue Scheffer-en levő műteremlakásban egy nem szokványos megoldáshoz folyamodtak: leeresztették a lakás redőnyeit és a postásnak azt mondták; hogy Landau elmenekült. A házmester minden rendőrségi ellenőrzéskor ugyanezt a történetet mondta el, amíg Erzsi a sötét lakásban mezítláb, lábujjhegyen közlekedve élte az életét, ellátásáról pedig a házmester gondoskodott Párizs felszabadításáig.[20]

Fejtő Ferenc, a francia-magyar író és történész viszont másképp emlékezett vissza a történetre: 1944 végén – amikor az ő felesége öthónapos terhes volt – Erzsitől kaptak kölcsön egy lakást, és Fejtő azt állítja, Ergy ennek a lakásnak a cselédszobájában vészelte át a német megszállást egy Rue François 1er-en lévő ház hetedik emeletén.[21]

Dormadi László lánya, Judith Dupont – akinek a szülei jól ismerték Erzsit és később Judith is baráti viszonyban volt Erzsivel – segített megoldani ezt a talányt. Erzsi először valóban a műteremben bujkált, majd, amikor már túl veszélyesnek tűnt a helyzet, átköltözött a barátai által felajánlott cselédszobába. Judith emlékezett, hogy amikor az édesanyja meglátogatta Erzsit ebben a cselédszobában, vitt neki színes tapétát, hogy a szobát egy kicsit otthonosabbá tegyék.[22]

A második világháború után Erzsi sokat utazott, ezen utazások közül kiemelkednek a Kínában és Mongóliában tett utazásai, ahol a francia küldöttséget képviselte, és sokat fényképezett. Ebből az anyagból több könyv is született. 1964-ben egy buszbalesetben megsérült, erre az időszakra Judith Dupont így emlékszik vissza: „balesete tudomásom szerint úgy történt, hogy éppen felszállóban volt egy autóbuszra, amikor az túl korán elindult, és Ergy elesett az utcán. Ennek következtében sztrókot kapott, ami részlegesen megbénította. Ágyban feküdt a lakásában, és valaki naponta jött vele foglalkozni. Emlékeim szerint nem volt beszédproblémája, és továbbra is sokat cigarettázott, mint ahogy azt egész életében tette. Én gyakran látogattam és vittem neki olvasnivalókat.”[23]

Erzsi Landau soha nem házasodott meg és gyermeke sem született. 1967. június 6-án 17 óra 45 perckor otthonában, a Rue Scheffer 34. szám alatt halt meg Párizsban. Halotti bizonyítványát Elisabeth Landau névre állították ki, temetése június 9-én volt, amiről Brassaï egyik levelében így számolt be: „A minap a bagneux-i temetőben eltemettük Ergy Landaut… Természetesen ott voltak a Grossették, a Winklerék (leányukkal, Claude-dal), a Savitriék és a Brise Parrainiék stb.”.[24] Sírja a Bagneux-i temető zsidó parcellájában található, ami az idő előrehaladtával sajnos nagyon elhanyagolt állapotba került és 2021-ben már a nevét sem lehetett elolvasni, csak a temetői sorszám alapján lehetett beazonosítani. Szerencsére az Ergy Landau Baráti Társaság 2022-ben felújíttatta a sírt.

Landau korai éveire jellemző sfumato portrétechnika és piktorialista stílusa az 1920-as évek végén megváltozott, ekkor az Új Tárgyilagosság felé fordult, amely a Bauhaus elveire épített. Landau a fényképezést autonóm művészeti gyakorlatnak tekintette, a kompozíció és a világítás saját törvényeivel, amelyen keresztül a fényképezőgép objektíve a világra tekintés második szemévé válik. Landau a korai években Magyarországon részt vett néhány fotográfiai pályázaton és nyert díjakat is, néhány képe kiállításokon is szerepelt az Országos Fényképész kiállításon (1921) és az V. Művészi Fénykép kiállításon (1924) Budapesten, majd később Franciaországban is kiállították képeit. Részt vett a Nemzetközi Modern Dekorációs és Iparművészeti kiállításon 1925-ben Párizsban a francia szekcióban, majd 1925 és 1927 között a Párizsi Nemzetközi Fotóvásáron is szerepelt képeivel. A Moholy-Nagy László által rendezett Film und Foto című kiállításon is részt vett 1929-ben, ami később egy vándorkiállítás keretében eljutott több európai országba és Japánba is.
1930. március 14-én egy csoportos kiállítás keretében állították ki a fotográfiáit a Párizsi Galerie d’Art Contemporian-ban, ahol többek között Nora Dumas és Man Ray is szerepelt. 1931-ben a müncheni Das Lichtbild című nemzetközi tárlaton is részt vett, majd 1933-ban újra Párizsban szerepelt egy csoportos kiállítás keretében, amely az Első Nemzetközi Akt Fotográfiai Kiállítás nevet kapta. 1937-ben pedig a New York-i Modern Művészetek Múzeumban állították ki műveit a Photography 1839–1937 című nagyszabású kiállítás keretében. Az egyik legjelentősebb kiállítás Landau munkáiból 1988-ban nyílt meg a Nicéphore Niépce Múzeumban Franciaországban, ahol a saját gyűjteményüket mutatták be Ergy Landau a Niépce Múzeum gyűjteményében címmel Raymond Grosset rendezésében. 2022-ben Párizsban a Robert Doisneau Házban egy retrospektív kiállítással emlékeztek meg munkásságáról, mely anyag 2023-ban a Mai Manó Házban került bemutatásra.