Martin Parr a Photo London 2023-as Master of Photography kitüntetettje

A nyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő, május 11 és 14. között látogatható Photo London 2023 vezető eseményének számít a Master of Photography címet idén elnyerő Martin Parr kiállítása, mely fél évszázada formálódó életmű utóbbi években készült, részben először látható fotóira fókuszál.

Ma már köztudomású, hogy Parrt excentrikus kreativitása, a brit társadalmat szerteágazó módon feldolgozó dokumentarista tevékenysége, valamint a fotográfia médiumára gyakorolt hatása megkerülhetetlen alkotóvá emelte a kortárs fotográfia területén. Nevéhez 117 fotókönyv, számtalan kiállítás, valamint számos díj és elismerés is köthető. Ha hozzávesszük, hogy kisebbfajta botránnyal ért fel 1994-es csatlakozása a Magnumhoz – melynek 2014 és 2017 között elnöke is volt –, akár kivételesnek is nevezhetjük az eddigi pályát. Parr ma már a brit és az egyetemes fotográfia intézményesült alakja, a Bristolban 2017-ben alapított Martin Parr Foundation pedig a szigetország egyik legfontosabb szakmai szervezeteként működik.

„Több mint 50 éve fotózom Nagy-Britanniában és Írországban, és az itt töltött időmről átfogó archívumot hoztam létre, amelyet különböző fejezetekre bontottam. Ezek a korai fekete-fehér képektől kezdve egy elmegyógyintézetről készült felvételeken át a liverpooli és manchesteri kínai közösségig terjednek. Amikor áttértem a színes fotózásra, egy Liverpool melletti munkásosztálybeli üdülőhely, valamint olyan témák ábrázolásával kezdtem, mint a salfordi bevásárlás, illetve Bath és Bristol középosztálya. Újabban olyan intézményeket dokumentálok, mint az Oxfordi Egyetem és a londoni Livery társaságok. A Photo Londonon a Brit-szigetekről folyamatosan készülő anyagaim olyan képeit mutatjuk be, amelyek korábban még nem voltak kiállítva, többnyire nemrégiben készültek, és a Brit-szigetekről készített folyamatos dokumentációm csúcspontjait mutatják be. Sok ismerős témát találunk, melyek a brit tengerpart iránti rajongásomtól a mezőgazdasági vásárokon át a különféle nyári ünnepekig terjednek. Mindig születnek új felfedezések, mint például a csodálatos dorseti mezőgazdasági vásár, vagy a bristoli félmaraton eseményei. Úgy gondolom, hogy ezek a képek a szülőföldem iránti vegyes érzelmeim interpretációi. Egy olyan, szinte szeretve gyűlölt kapcsolat, amellyel foglalkozni az önterápia egyik formája.”