„Minden egyes napnak az állatok világnapjának kellene lennie!”

A Born into Brothels: Calcutta's Red Light Kids című dokumentumfilm annak a tíz évnek az eredménye, amikor Briski és Ross Kaufmann Kalkutta vöröslámpás negyedében, Sonagachi bordélyházaiban éltek, és álló- valamint mozgóképen örökítették meg az ottani mindennapokat, miközben Briski a szexmunkások gyermekeit fényképezni is tanította. A gyerekek fotóiból 2005-ben könyv jelent meg Kids with Cameras címmel. A dokumentumfilm 2004-ben a Sundance Filmfesztivál közönségdíjasa lett, majd 2005-ben elnyerte a 77. Oscar-díjátadón a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat.

Briski a Punktnak küldött levelében írta meg, hogy alkotói folyamatait kizárólag a természet szeretete inspirálta, így fotográfust vagy más képzőművészt nem tud megnevezni. Legújabb munkájában egy archaikus technikát alkalmaz, és a képek egyediségét már több díjjal is jutalmazták. Whitney Johnson, a National Geographic Society munkatársa így fogalmazott:

„Zana Briski képéhez fogható természetfotót nem láttam még. Nyolc éve vagyok a National Geographicnél, így aztán tudom, milyen nehéz újszerű képet alkotni a természetről. Az éjszaka, egyedül dolgozó Zana néha órákig, máskor napokig vár, hogy megjelenjen egy állat, amiről életnagyságú fotogramot készíthet. Az eljárás, amely türelem és koncepció eredménye, a fotográfia (és a fotográfusok) legjavát képviseli, maga a munka pedig szépséggel és csodával teli.”

Zana Briski: Animalograms

„A most zajló folyamat, amely évmilliók alatt hozható csak helyre,
a genetikai és faji sokféleség elvesztése a természetes élőhelyek elpusztítása révén.
Ez az az ostobaság, amit utódaink a legkevésbé fognak tudni megbocsátani nekünk.”
Edward O. Wilson: Biophilia, 1984

Az elmúlt 30 évet azzal töltöttem, hogy egyedül utaztam távoli, lakatlan vidékekre, hogy élőlényeket fényképezzek, a legkisebb rovartól a legnagyobb bálnáig. 35 mm-es fekete-fehér filmet használok hagyományos Leica makró- és Widelux panorámakamerákban. Egyedi, kézzel készített japán papírokra készítem egyedi nyomataimat. Az eljárás bonyolult és küzdelmes: a munkamódszerrel azok előtt az állatok előtt tisztelgek, amelyek időt és figyelmet szentelnek nekem, és amelyek fajuk utolsó példányai is lehetnek.

Hogy a kapcsolatom az általam annyira szeretett és tisztelt állatokkal még mélyebb lehessen, az utóbbi nyolc évben teljesen felhagytam a fényképezőgép használatával. Borneó dzsungeljeitől New York állam erdeiig vadon élő állatokkal dolgozom együtt az egyedi fotogramokon, a fényképezőgép nélkül készült, életnagyságú papírképeken. Mindez rendkívül nehéz, és a fotográfiai eljárás történetében más még nem tette meg.

Holdtalan éjszakákon dolgozom türelmesen, zselatinos ezüsttel fényérzékennyé tett fotópapírból terítek ki nagy íveket. Amikor amerikai fekete medvéket fényképezek, ezek a lapok majd két és fél méter (nyolc láb) hosszúak. Miután a papír a helyére került, leülök a sötétben, és várom, hogy arra járjon egy állat. Lehet, hogy egész éjszaka várnom kell. Néha több egymást követő éjszakán is várakozhatok. Nem használok rejtekhelyet, így az állat jól láthat. Óriási bizalomra, tudatosságra, nyitottságra és teljes mozdulatlanságra van szükség.

A megjelenő állatot csodálattal nézem. Ha úgy dönt, hogy elhalad a fotópapír előtt, gyorsan exponálok egy kis kézi vakuval. Olyan rövid a villanás, hogy az állat nem is reagál a fényre. Miután eltűnik az erdőben, begyűjtöm a papírt, és fényzáró dobozban tárolom, amíg hagyományos sötétkamrában, vegyszerekkel elő nem hívom a képet. A fotogramokat – vagy ahogy én hívom őket, az Animalogramokat – ezután arannyal színezem, ami módosítja a nyomat színezetét és tartósítja a képet.

Az eredmény egyedi és varázslatos fotóművészeti alkotás, egy vadon élő állat közvetlen lenyomata a fotópapíron. Mindegyik kép szellemszerű ajándék, amely a természet törékenységét és fenségét tükrözi.

Fényképeztem amerikai fekete medvéket, borneói szakállas disznókat, maláj cibeteket, maszkos pálmacibeteket, koátikat, macskanyérceket, mosómedvéket, oposszumokat, csíkos bűzösborzokat, tarantulákat, kétéltűeketés rovarokat. A tervem az, hogy segítsem egy olyan világ létrejöttét, amelyben minden élőlény, és azok élőhelyei megbecsülést és tisztelet kapjanak.