Így van ez a mostani, Evergreen című kiállítás mindhárom sorozatában is. A Stockage, a Lustgarten és a Jardim projektek egyik közös pontja, hogy a felvételek nem klasszikus fotográfiai módszerekkel, hanem úgynevezett scannogram eljárással készültek, aminek lényege, hogy egy szkenner üveglapja elé kerülnek a növények. Az így létrejövő felvétel mentesül a fényképezőgép domború lencséinek optikai hatásaitól, miközben a kész kép hatalmas térbeli mélységet is mutat. A teljesen fekete háttér előtt a növényi formák kapják a hangsúlyt. A nagy részletességű felvételek elhagyják a klasszikus képfelosztás szabályait is, így a képek nem vertikális vagy horizontális tagolásúak, és nincsenek irányvonalak sem, amivel a képi tér sajátos szabályai érvényesülhetnek.
Ennek a szabályrendszernek az egyik eredménye, hogy a néző elsőre egy kiismerhetetlen vizuális térben találja magát, ahol azt sem tudja eldönteni, hogy a virágokra alulról, oldalról, vagy felülnézetből tekint-e a kép. A felvételeken ugyanakkor nem egyetlen lényegi pont, vagy részlet kapja a főszerepet; a virágok és növények minden pontja egyforma hangsúlyt kap, vagyis egyfajta egyenlőség uralkodik a képen.
