„A fotográfia számomra nem azt jelenti, hogy látni, hanem hogy érezni.” – Don McCullin retrospektív kiállítás nyílt Rómában

Ez a tárlat az első, amely átfogóan összegyűjti munkásságának különböző fázisait, egészen a legfrissebb alkotásokig. A merész, őszinte és magával ragadó megközelítéséről híres McCullin számos, néhol felkavaró témát dolgozott fel; mind a szegénység, az éhínség és a háború központi szerepet játszanak fotográfiáiban. Bár a közelmúltban készült tájképei és csendéletei kevésbé robbanékony témákat ábrázolnak, mégis áthatja őket az a szenvedély, amely korábbi fotóriporteri munkásságát idézi.

A fotográfus pályafutásának legjelentősebb pillanatainak felidézése mellett a kiállításon látható a Római Birodalomnak szentelt sorozata is, amelyet McCullin a 2000-es évek elején kezdett el készíteni, és amelyet máig munkássága csúcspontjának tekint.

Don McCullin 1935-ben született Londonban, kezdetben festőnek tanult, majd miután belépett a hadseregbe a légi felderítésnél fotográfus asszisztensként kezdett el dolgozni. Három évvel a londoni visszatérése után publikálta első fotográfiai esszéjét a The Observer című lapban, majd 1961-ben főállású fotóriporter lett, miután a berlini fal építéséről készített sorozata széles körű elismerést hozott számára és elnyerte a British Press Award-ot. 1966-ban a The Sunday Times munkatársa lett, majd három évvel később a Magnumhoz csatlakozott. 1984-ben elhagyta a Sunday Times-t, hogy visszatérjen a szabadúszó fotóriporteri munkához.

Lelőtték és súlyosan megsebesítették Kambodzsában, bebörtönözték Ugandában, kiutasították Vietnamból, és vérdíjat tűztek ki a fejére Libanonban. Mi több, nemcsak azért dacolt a háború sújtotta területek veszélyeivel, hogy tökéletes képet készítsen róluk, hanem azért is, hogy segítsen a haldokló katonákon és a sebesült civileken. Minden fotográfiájának középpontjában az együttérzés áll.