Unternächte – Elena Helfrecht díjnyertes sorozata az év leghosszabb éjszakájáról

Elena Helfrecht (1992) bajorországi képzőművész gyakorlata a belső tér és a tudat jelenségei körül forog, önéletrajzi kontextusból indul ki, és a szürreális és fantasztikus, olykor groteszk felé nyit. Munkáiban az emlékek, élmények és képzelet összefonódásával olyan többrétegű jelentéssel bíró, kibogozhatatlan narratívákat hoz létre, ahol a fotográfia közvetlen kapcsolatot teremt a belső és a külső világ között. E folyamat révén az egyéni tapasztalatokat a kollektív történelemhez kapcsolja, és a személyes érintettséget közös megértéssé alakítja. Alkotói munkásságára hatással van hazája folklórja és tájképei, valamint a művészettörténet és a pszichológia iránti szenvedélye.

Helfrecht a British Journal of Photography International Photo Award, valamint a Sony World Photo Award, a Camera Work Award és az AOP Student Award díjazottja. Többek között beválasztották a Bloomberg New Contemporaries közé, és jelölték a FOAM Paul Huf-díjra is. Nemrégiben a VOID beválasztotta a jövő fotográfus tehetségei közé. Képei olyan kiadványokban szerepeltek, mint a The New Yorker, a ZEIT Magazin, a Financial Times Weekend, a British Journal of Photography, a GUP Magazine, a Der Greif és a Source Magazine. Tagja a Német Fotóművészeti Akadémiának és a VG Bildkunstnak. Munkái magán- és közgyűjteményekben is megtalálhatók. A Punktnak írt levelében a fotográfus így válaszolt kérdéseinkre:

- Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Bizonyára sok írót és festőt tudnék megnevezni, de az egyik legnagyobb ihletforrásom kedves barátom, Teri Varhol.

- Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Nem hiszek abban, hogy egyetlen album vagy kiállítás lenne döntő az ember fejlődése szempontjából, inkább az élmények összesége lehet hatással egy-egy életműre. Ennek ellenére jelentőségteljes pillanat volt, amikor 2015-ben személyesen találkoztam Joel-Peter Witkinnel a berlini Galerie Hiltawskyban rendezett egyéni kiállításán.

- Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

Ravennában mutatkoztam be először a Plexus című sorozatommal.

Elena Helfrecht: Unternächte

A bajor nagyanyám és dédnagyanyám hívta „Unternächténak” a leghosszabb éjszaka körüli, a téli napforduló és a vízkereszt közötti időszakot, amelyet Dél-Németország többi részén és Ausztriában „Rauhnächte” néven emlegetnek. Az élet és a halál találkozik ilyenkor, a fény és a sötétség, a jó és a rossz, egy ajtó nyílik a túlvilágra. Ezt az időszakot, amikor a régi még nem tűnt el, az új pedig nem vált még teljesen láthatóvá, vákuumnak tekintik, amely egyszerre veszélyes és katartikus, és amelyhez különleges szabályok kellenek, hogy biztonságos lehessen az átmenet a régi káoszból az új rendbe.

Ezeken az estéken, amikor azt mondják, a leghatékonyabb a mágia és a jóslás, a családomban a nők egyedi szokásokat gyakoroltak, hogy bepillantást nyerjenek az új évbe, és biztonságban tudják a családjukat. Az ilyenkor elmesélt legendák ma is intő példával és útmutatással szolgálnak. A nap ciklusának megújulását jelző Unternächte az élet és a halál kézzelfogható metaforája, egyúttal alkalom az önvizsgálatra.

Női felmenőimet követve a rituálékon, a mágián, az álmokon és a jósláson keresztül vizsgálom a halandóságot és a generációs átmenetet, illetve új szertartásokat szeretnék kitalálni és tovább szőni a mítoszokat, amelyeken felnőttem. Álmokat és fantasztikus képzeteket hozok létre a helyi szokásokból, a család történetéből és személyes tapasztalatokból, hogy megragadhassam a teljes kört.

Giuseppe Oliverio – PhMuseum:
Elena Helfrecht német képzőművész Unternächte című munkája az év leghosszabb éjszakájába kalauzol el minket, amely a lakóhelyén élő közösségek számára különös fontossággal bír. A nyers, álomszerű elbeszélés és a fekete-fehér színvilág ezt az ellentétekkel teli, élet és halál, éjjel és nappal, régi és új között lebegő képzeletvilágot tárja fel. Végső soron a mítoszokban rejlő igazságra és a hagyományokra való emlékezés fontosságára emlékeztet bennünket egy olyan vizuális stratégiával, amely személyes, meglepő és a narratívát szolgálja.

Karen McQuaid – The Photographers’ Gallery:
Elena Helfrecht sorozata az Unternächte fogalma köré szerveződik, amellyel bajor női felmenői a téli napforduló és a vízkereszt közötti időszakot jelölik. A régi még nem halványult el, az új pedig még nem született meg teljesen – a családfa női ága ott vibrál a művekben, amelyek mintha a rituálék, a látnoki képességek és az álmok közötti szűk térben lebegnének.

Manolis Moresopoulos – Athens Photo Festival:
Bajor örökségétől és a család szokásaitól inspirálva bepillantást enged a rituálék és metaforák zárt világába. Különös képi világa az élet és a halál, a fény és a sötétség közötti határra vezeti a nézőt, miközben saját lelke mélyebb zugait kutatja.

Sabina Jaskot-Gill – National Portrait Gallery:
Helfrecht Unternächte című izgalmas sorozata ismerős dolgokat tesz furcsává és nyugtalanítóvá. Helfrect ihletője a téli napforduló és a vízkereszt közötti leghosszabb éjszaka, amikor azt mondják, a varázslás és a jövőbelátás a legintenzívebb, a fekete-fehér fotográfiát pedig nagyon hatásosan alkalmazza, olyan markáns és emlékezetes képeket alkotva, amelyekben a rituálék és mítoszok saját családtörténetével fonódnak össze.