Fókuszban az FFS új tagjai: Kovács Edmond

Kovács Edmond: Szereposztás
(2016)

A portrét, mint műfajt vizsgálva elsőként az emberek és arcok ábrázolása jut eszünkbe. Hagyományos megközelítésben valóban így van, hiszen elsősorban szinte kivétel nélkül személyek ábrázolásáról van szó. Szereposztás című sorozatomban magam is az emberábrázolást tűztem ki célul, egy kevésbé szokványos megközelítési formáját alkalmazva. A maszkok évezredes hagyományra tekintenek vissza. Jelenlétük az emberiség történetében kezdettől fogva megtalálható – események, rituálék, szokások kellékeként használták.

Az emberiség bármely szakaszát tanulmányozva, bizonyos formában jelen van az arc elfedése. Ebből adódóan számtalan kérdésünk felmerülhet. Például miért gyártunk és viselünk évezredek óta álarcokat? Miért szeretnénk elrejteni bizonyos dolgokat, mi elől rejtőzködünk? Életünk minden szakaszában kötelessé válunk valamilyen szerepvállalásra, sokszor akaratunktól függetlenül.

Ezáltal napjainkban is alkalmazunk maszkokhoz hasonló tárgyakat, sőt népszerűbbek, mint valaha. Nem csupán színházi kellékekről van szó, hanem hétköznapi eszközökről. Az identitásunk módosításához a fizikai módosulások is elengedhetetlenek, a számunkra legmegfelelőbb kiegészítők beiktatásával. Szemüvegek, kendők, ékszerek, amelyek szinte mindegyikét a fejünkön viseljük.

A munkafolyamat során többen közreműködtek modellként, ezáltal alkalmam nyílt viselkedésük megfigyelésére. Tapasztaltam, hogy a valós kilétüktől megfosztott emberek viselkedése felszabadultabb, határozottabb, mint leplezetlen formában. Ezáltal valamelyest világossá vált kellékeink használatának fontossága. Szükségünk van rájuk bizonytalanságunk vagy hiányosságaink palástolásához, hogy képesek legyünk leküzdeni korlátainkat.