A múlt relikviái: Válogatás Irina Ruppert legújabb fotókönyvének képeiből

Megjelent a hamburgi fotográfus, Irina Ruppert legújabb könyve Soldaten_0008-0129 címmel a Kehrer Verlag gondozásában. Ruppert a könyvében archív katonai útlevélportrékat ötvözött halott állatok – többnyire rovarok – tetemeivel. Az erősen szimbolikus és metaforikus munkában a személyes családi traumák és a múlt megismerhetőségének kérdései állnak a fókuszban. A vizuálisan izgalmas és mély kérdéseket feldolgozó nyolcvan oldalas könyv angol nyelven jelent meg hétszáz limitált példányban, és harmincöt képet tartalmaz.

Irina Ruppert a kazahsztáni Aktobe városában született 1968-ban, majd hétévesen, 1976-ban a családjával a Szovjetunióból az NSZK-ba, Hamburgba emigrált, és itt kezdett el a fotográfiával foglalkozni, mígnem 2002-ben a hamburgi University of Applied Sciences (HAW) egyetem fotográfia szakán diplomázott, és azóta is ezen az egyetemen és a berlini székhelyű Ostkreuz School dokumentarista fotográfia szakán oktat, és a kortárs dokumentarista fotográfia kiemelkedő művészeként tevékenykedik. Munkáit több nemzetközi díjjal jutalmazták és kiállították például a hamburgi Deichtorhallenben, az Arles-i fotófesztiválon és az oroszországi Állami Művészeti Akadémián. Ruppert első, 2011-es Rodina (oroszul otthont jelent) című fotókönyvével vált ismertté, melyben a kelet-európai és oroszországi családi élet apró részleteit mutatja be. Emellett nagy elismerést kapott a Cortorar Gypsies című portrésorozatáért, melyben a hagyományos életmódot folytató, Romániában élő romákat fényképezte.

Legújabb fotókönyve idén, 2023-ban jelent meg a heidelbergi székhelyű neves német kiadó, Kehrer Verlag gondozásában. Irina Ruppert a Soldaten_0008-0129 című munkájában különböző országok katonáinak archív útlevél- és portréfotóit használja fel, és különböző halott rovarok és madarak tetemeivel kombinálja. A portrék a múlt relikviái, melyek semmit nem árulnak el a katonák egyéni sorstörténeteiről. Csupán az egyenruháik tanúskodnak a származásukról és a katonai rangjukról, de a nevüket sem tudjuk. Ruppert ezzel a gesztussal azoknak a második világháborúban elhunyt és elfeledett embereknek állít emléket, akik oly sokan voltak, és akikről a családjuk sem tudott semmit.

A magyar történelemben ilyen például a nyolcvanegy éve történt, a magyar hadtörténet legszomorúbb eseményének tartott, azóta önálló fogalommá vált Don-kanyar, ahol majd kétszázezer katona (köztük harmincezer magyar) vesztette életét. Az ilyen történelmi traumák sok család több generációján átívelnek, így van ez Irina Rupperttel is, akit a legújabb könyvének megalkotásához a nagyapja története inspirált. Ugyanis az ukrán származású Alexander Ruppertet a második világháborúban besorozták a német Wermachtba, aki a szolgálata alatt vesztette életét. Irina bár sosem találkozott vele, mégis sokat foglalkozott az ő személyével, és a munkájában azok a kérdések inspirálták, amelyeket neki tett volna fel, ha ismerte volna.

Ez a személytelenség – mely ugyanakkor személyes is, lévén, hogy a könyvet Ruppert a nagyapjának ajánlja – az, amely megmutatkozik a könyvben, abban, hogy nem tudunk semmit a katonákról, csak a portréikat látjuk, mégis tudunk kapcsolódni hozzájuk. Ruppert erősen szimbolikus és kissé riasztó gesztussal döglött rovarok tetemeit teszi a portrékra úgy, hogy azok vizuálisan illeszkedjenek, kiegészítsék a képeket. „A legyek és pókok az elmúlásra és a felejtésre, a gyilkolásra és a gyilkolás áldozataira emlékeztetnek.” – olvasható a könyv fülszövegében. A rovarok között találunk szöcskéket, sáskákat, de van, hogy egész madár- és békatetemmel vagy éppen csak tollal és bogárlábakkal vannak kiegészítve a portrék. A tetemek emlékeztetnek arra is, hogy a haláluk után ezek a katonák javarészt tömegsírokba lettek eltemetve és eggyé váltak a természettel. Valamint erősen elidegenítő hatást gyakorol a könyvet lapozóra, még inkább erősítik azt az érzést, hogy ezekről az emberekről a származásukon és rangjukon kívül nem tudunk és nem tudhatunk meg semmit. Személyes családi sorstörténet és általános történelmi tapasztalat is felsejlik tehát a Soldaten_0008-0219 című fotókönyvben.