„Undorodom attól, ahogyan az emberek szépnek láttatják magukat” – Cindy Sherman legújabb munkái a Photo Elyséeben
24 • 04 • 19Kéri Gáspár
A Lausanne-i Photo Elysée ad otthont Cindy Sherman legújabb munkáit bemutató kiállításnak. Az augusztus 4-ig látogatható, huszonhat nagyméretű portrét tartalmazó tárlaton az amerikai képzőművész ismét tükröt tart számunkra, hogy minden eddiginél határozottabb kritika tárgyává tegye a különféle médiumokban – köztük a webkettőn – nap mint nap megjelenő önreprezentációnkat.
A New Yorkban élő és dolgozó Cindy Sherman (1954) ismét megmutatja, hogy hű önmagához, hiszen lassan fél évszázada folytonosan megújulva, de mindig következetesen viszi végig azt az alkotói koncepciót, amely a női identitás, a nők társadalomban betöltött szerepének változását, valamint a társadalom egészének önreprezentációját kíséri figyelemmel, s teszi vizsgálata, illetve kritikája tárgyává. Az Untitled Film Stills (1977–1980) sorozatával annak idején nemzetközi elismerést kivívott Sherman a fotográfus és a modell kettős szerepébe bújva ma is önmaga médiumaként tűnik fel minden egyes munkájában, miközben önreprezentációnk lényegi kritikáját már negyven éve megfogalmazta.
„Undorodom attól, ahogyan az emberek szépnek láttatják magukat (…) Sokkal jobban lenyűgöz a másik oldal.”
A Photo Elyséeben Cindy Sherman címen látható kiállítás az alkotó legújabb sorozatát mutatja be, mely szűk képkivágású, nagyméretű portrékból áll. Sherman már a 2000-es évek óta foglalkozik a digitális fotómanipuláció lehetőségeivel, ebben az anyagában azonban minden eddiginél jobban kiaknázza a médiumban számára kínálkozó lehetőségeket, megragadva a modern társadalom konfúz és megtört öntudatát. Legújabb portréiban Sherman eltávolít minden hátteret, mivel sorozata középpontjában az emberi arc áll. A fekete-fehér és a színes fényképeket felhasználó digitális kollázstechnikát kombinálja más, hagyományos átalakítási módokkal, így a munkáiban eddig is következetesen alkalmazott sminkeléssel, parókákkal és jelmezekkel; így hozva létre nevető, vicsorgó, hunyorgó, vagy éppen grimaszoló karakterei groteszk és nyugtalanító sorozatát. A portrék a konstrukció, dekonstrukció és rekonstrukció hármasa által érik el végleges formájukat, rávilágítva arra a mechanizmusra, ahogy a mai társadalom próbálja a külvilág felé önmagát reprezentálni. Mindeközben Sherman arra is rávilágít, hogy az identitás gyakran olyan konstruált emberi tulajdonság, amit lehetetlen egyetlen képben megragadni.
„Mindig meglep, amikor az emberek megpróbálnak mindenfélét belelátni a fotóimba, de ez egyben szórakoztat is. Ez azért lehetséges, mert nem gondolok semmi konkrétumra, amikor dolgozom. Szándékaim nem feministák és nem politikaiak. Igyekszem kettős vagy többszörös jelentést fűzni a fotográfiáimhoz, melyek változatos értelmezési lehetőségeket biztosíthatnak.“
Cindy Sherman
Photo Elysée
2024. március 29. – augusztus 4.
Az „Akárkit alakít, Cindy Shermanből csak egy van” című cikkünk a fotóművész korai korszakáról és jelenéről ezen a linken olvasható el.