„Kitaláltam egy nyelvet az emberek számára, hogy lássák a mindennapi dolgokat” – Francesca Woodman képei New Yorkban láthatók

A Gagosian Gallery a fekete-fehér, enigmatikus fényképeiről ismert Francesca Woodman műveiből rendezett retrospektív kiállítást. A tárlat több mint ötven képet mutat be a tragikusan korán, huszonkét évesen öngyilkosságot elkövető Woodman műveiből. A kiállítást egy katalógus is kíséri, amely Woodman fényképei mellett Brooke Holmes, a Princeton Egyetem professzora által írt esszéit foglalja magába.

A testtel, mint szoborral való munka az egyik 1978-ban készült cím nélküli fényképén jelent meg először. A képen a nyaktól lefelé ábrázolt, félig felöltözött alak látható, aki karjait a háta mögött tartva a felsőtestét hangsúlyozza. A fényképen kissé elmosódva látható test a mozdulat és a mozdulatlanság állapotait egyszerre magán hordozza. Ez az egyik legelső olyan felvétel, amelyen a fotográfusnő a térbe helyezett test, és mozdulatlan szoborszerűség témájával dolgozott. Woodman különleges alkotói módszeréről és életéről korábban egy kétrészes cikksorozatban számoltunk be oldalunkon.

Szintén 1978-ban készítette Self-Deceit című sorozatát, amely a töredezettség és az elmosódottság képi gesztusait is előszeretettel alkalmazta. Ezekkel az alkotásokkal azt a művészi gyakorlatot kérdőjelezte meg, amely az én feltárásnak lehetőségeként kezeli a fotográfiát. Woodman gyakorlata ezzel szemben az, hogy a képeken nem személyként, hanem testként jeleníti meg magát, hogy az önfeltárás gesztusa nélkül jelenhessen meg a képek terében. Ez a fajta gyakorlat nem idegen Woodman Blueprint for a Temple című sorozatának képeitől sem, amelyek ugyanebben az időszakban készültek.