Az Értelem, a Tehetség és az Igazság szeretete – a ratio, a tekhné és a praxisz elgondolását kiegészítve

Az írott szó, amely egy útjelzőtáblán vagy egy sírfeliraton jelenik meg, egy graffitivel vagy épp egy pólófelirattal összeolvasva egy új olvasatát hozza létre a világnak. Az 1944-ben New Yorkban, egész pontosan Brooklynban született fotográfus egy humán attitűdöt felvéve, – s e humán aspektusnál is maradva fotografálta környezetét. Beállítottságát kiterjesztette egy antropomorfizáló megközelítéssel. Önmagát anti-fotózsurnalisztának tartja. Richard Kalvar Selected Writings című könyvében a tárgyak éppúgy megelevenednek, mint az életerővel áthatott személyek.

Kalvar a Cornell University-n folytatta angol- és amerikai irodalmi tanulmányait a hatvanas években. Majd New Yorkban a francia divatfotográfus, Jérôme Ducrot asszisztense volt. Két évet töltött munkával New Yorkban. Ezt követően első és utolsó színházi felkérésére került sor, amikor is egy szerepet kapott Marseille-ben és Párizsban, mely színházakban francia nyelven játszott és ami azzal az elhatározással is járt egyben, hogy letelepedett Párizsban. Itt az Agence Vu ügynökségnek kezdett el dolgozni. 2007-ben pedig az a megtiszteltetés érte, hogy a Maison Européenne de la Photographie rendezett retrospektív kiállítást neki. Ezzel egyidőben jelent meg könyve még ugyanabban az évben, Earthlings címmel.

Kalvar irodalmi tanulmányai hozzásegítették, hogy poétikusan gondolkodjon mindenről, ami körülveszi, legyen az bármilyen hétköznapi színtér vagy esemény is. A hagyományos megközelítést túlszárnyalva, hogy az átmeneti rítusoknak tulajdonítson jelentőséget, az emberi élet azon eseményeinek, amikor is az egyik életszakaszból a másik életszakaszba lép az ember (keresztelő, felnőtté avatási–beavatási ceremóniák, házasság, temetés), amelyek szinte minden ember életében törvényszerűen bekövetkeznek és amelyekhez a hagyományos képrögzítés tapad, Richard Kalvar a semmiségekben leli örömét. Ezeket átadva és bemutatva Átlagisztánból eljuthatunk Extrémisztánba, s pont olyan pompás derűvel szemlélhetjük képi világát.

Őszintén csodálkozom ezen a mindig nyugodt, mindig újító képi ábrázolásokon a könyvben lapról lapra haladva–, látványok, amelyek az utcákon bolyongva fedezhetők fel és mint alkotó úgy fed fel számunkra Richard Kalvar, hogy az emlékezetes legyen. Vizuális költeményeket alkot. Képekben fejezi ki magát, akkurátusan megkomponálja képeit a szavak erejével.

Munkássága szakmai körökben elismert: a Magnum Photos képügynökség elnökévé választották, jelenleg pedig tiszteletbeli elnöke.

Richard Kalvar munkáiban egyesül az Értelem, a Tehetség – és az Igazság szeretete. Az Egyesült Államokban, Japánban, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban dolgozott.

A Selected Writings albumban szereplő fényképei, amelyeknek képcímei „Nagyon diszkrét halott”; „Kerüld el a fölösleges zajt” vagy a „Mi itt gondoskodunk Önről! Egész pontosan miről is???”; a „Fellegekben járó igazság” mind annak a szembeállításai, hogy hogyan artikulálható a különbség a saját és mások gondolkodása között.

Azokat a látszatigazságokat tárja fel Richard Kalvar, amely mind a társadalom, mind a lokális közösségek, mind az egyén szintjén megvannak. A visszásságok és közhelyek birodalmában csupán átteszi a hangsúlyokat.

Amíg a 2007-ben megjelent fotóalbum a maga klasszikus értelmében hagyatkozott a képi elemekre, a különbség abban artikulálódik a 2023-as könyvéhez képest, hogy az utóbbiban már beleszővi a verbális üzeneteket is.

A homo ludens készségével felruházott Kalvar teljesen ellentmondás-mentes történeteket hoz létre. Ilyen a 1969-ben készült New York című képe. Egy interpretációs szintet lép, a saját szemszögéből teremti meg, amit ő igaznak vél. A többi dolgot hozzáigazítja. Ez az, ami alatt a matematikusok ’konstruktív bizonyítást’ értenek, azaz, képesek rugalmasan gondolkodni. A puszta tényeket veszi alapul csupán. Ami Kalvarról kijelenthető, hogy a világegyetem problémája számára banalitás, akkor, amikor ahhoz vagyunk szokva, hogy a banalitásban a világegyetem problémáját lássuk.

A Selected Writings könyvében szereplő kép a Nottinghamtól 18 mérföldnyire fekvő Warshop Vale-ben készült, amely eredetileg egy bányaváros. A szénbányászattal foglalkozó településen a kicsik éppúgy serdülnek fel, mint bárhol máshol a világon. Érdeklődésük iránya életkoruknak megfelelően elvonatkoztat a realitások világától. (Warsop Vale, Nottinghamshire, England. 1974.). Azok a felnőttek, akik olyan szerencsések, hogy megőrizték játékos-kedvüket, mint például Belgiumban (La Louvière, Belgium. 1979.) minden bizonnyal egyetértenek Richard Kalvarral.

Kalvar maga úgy vallja, hogy művei az érzelmek szintjén hatnak. Annyiban amennyiben a Magnum Photo klasszikusaival vagy a fotózsurnalizmus képviselőivel vetjük össze, akkor esetleg, de abszolút értékét tekintve munkái a ratio birodalmába sorolandóak, Kalvar éles szellemének köszönhetik hatásukat – sokkalta inkább, mint bármiféle pátosznak, ami körüllengené a munkáit. Az athéni iskola című festmény parafrázisának tekinthető Kalvarnak a Szent Péter Székesegyház lépcsőjén készült munkája (St. Peter's Cathedral, Vatican. 1976.).

Kalvar gondolkodó, közelebb áll a munkája a bölcselethez, mint a fotográfia műfajához. Munkáinak kohéziója, esztétikai értéke annak tulajdonítható, hogy birtokában van a tekhné-nek, ismeri a mesterséggel járó eszközrendszer és működési mechanizmus csínját-bínját, érti a csíziót. A technikai fejlődés és szociális racionalitás elmélete[1] azon az Arisztotelészi gyökerekhez visszanyúló gondolaton alapszik, mely szerint a mesterség [techné] és az igaz gondolkodással párosult létrehozó lelki alkat egymással azonosak. Jürgen Habermas a létrehozás vagy alkotás (tekhné) és cselekvés (praxisz) fogalmait különbözteti meg.

A „római szín” elevenedik meg Madách Imre művéből, Az ember tragédiájából (Róma. 1981.). „Sok visszaretten, révbe egy sem ér.” Azt az értelmetlen küzdelmet szimbolizálja Richard Kalvar munkája, hogy az ismétlődő fölös cselekedeteknek vetjük kényszeresen alá magunkat – valós vagy vélt társadalmi elvárások miatt.

A 2000-es évek munkái közül szintén az Earthligs sorozatának eleme a (Luxembourg Gardens, Párizs. 2000.) ismét egy valóságos agytorna.

Richard Kalvar 2023-as Selected Writings könyvében publikált munkái formailag gyakran tautológiák bemutatásai, illetve antagonizmusok sora.

Ilyen tautológia például a „Vak vagyok – nem látok” táblával a nyakában álló koldus 1969-ből. A titkosírások birodalmából 1968-ból, New Yorkból emelném ki az absztrakt fényfestményt: „Minden világos” címmel.

A finom humor áttetszik munkáin: „Ha már idefelé jövet eltévedtél, akkor most már igazán időzavarban vagy”. Vagy a párizsi felírat: ”NO SEX HAIRDRESSING”.

S nem különben említésre méltóak antagonizmusai „A szeretet demonstrálása” és a „Vallás biznisz”.

Kalvar nem rangsorol vagy minősít, bemutatja képein saját világértelmezését. Szellemi szabadságának velejárója ez a könnyedség, amellyel képes képileg megfogalmazni szemléletét. Ez a görög polisz életfelfogását tükrözi, arra enged emlékezni, hogy:

„A görög gondolkodásban a szabadság azt az állapotot jelentette, amikor nem kell sem parancsolni, sem engedelmeskedni (Vö. Arisztotelész (1969/ ²1984).[2]

Az Értelem, a Tehetség és az Igazság szeretete – a ratio, a tekhné és a praxisz elgondolását kiegészítve

Következő

Groteszk álomképek diszkrét gyűjteménye – Jim Jarmusch: Some Collages

„Fotográfusnak lenni örökös felfedezéssel jár” – Louis Stettner életútjának állít emléket a Thames and Hudson új albuma

Frida Kahlo. Her Photos – Egy alaposan dokumentált élet rejtett kincsei

Az érintés gesztusát vizsgálja új kiadványában Erik Kessels, a ,,talált fényképek” mestere

City Confessions #3: Paris – Ed Templeton és a „Brassaïzás”