Fresh Meat 2024 – 8 fiatal magyar fotográfus sorozata

A Budapest FotóFesztivál a 35 év alatti alkotók számára meghirdetett kiírásából – Mucsy Szilvia és Somosi Rita kurátorok válogatása alapján – csoportos kiállítást rendezett. Az Erzsébetvárossal együttműködésben meghirdetett pályázat alapján a K6 Galériában április 1 és 21. között megrendezett tárlat tematikailag kötetlen stílusú és témájú alkotásokat mutatott be. Arra keresték a választ, hogy mi foglalkoztatja most a legfiatalabb generációt, melyek azok a tematikák, kérdések, amelyek mentén sorozataik /portfóliójuk formálódik. A kiállítás kurátorai főként az eredetiséget, a nem konvencionális látásmódot és megközelítést részesítették előnyben a témák és a koncepciók tekintetében. Galéria rovatunkba a kiállítók képeiből válogattunk.

Gutay Bálint: How deep an iceberg is (2021–2024)

Jelenkorunk a folyamatos változás és fejlődés időszaka, két fogalommal jellemezném az elmúlt 20 évünket: társadalmi átalakulás és digitális forradalom. Úgy érzem ez a két fogalom mára egyet is jelenthetne. Egyikből következik a másik, hogy a társadalmi átalakulás gerjeszti a digitális forradalmat, majd a digitális forradalom káosszá zilálja és újrarendezi a társadalmat.
A bekövetkezett digitális technikai robbanás eredményeként egy újfajta társadalomszerveződés jött létre, egy újfajta ismeretlen területen, ami távol van már a valóság materialista szövetétől. Ennek a területnek a birtokbavételét követően a tudatos felhasználói lét helyett a nyilvánosság és a magánszféra közötti határ egybemosódásával a valós emberi identitás átkerült ebbe a feltérképezettnek mondott, de valójában teljes sötétségbe burkolózott virtuális térbe, ahol akaratunkkal megegyezően, vagy annak ellenére elvesztjük önazonosságunkat, virtuális perszónánk áll a helyére és szépen lassan Ő is elhalványul. A virtuális, vagy digitális univerzum résztvevői folyamatos küzdelemben állnak az adatháborúban, voltaképpen inkább csak elszenvedői, mintsem erős ellenforradalmárok.
A technika fejlődése és mindennapi életté válása ellehetetleníti a kilépési lehetőséget. Mint virtuális perszóna, azaz User, különféle erőfeszítést kell tennünk, hogy megőrizzük önmagunkat és ne csak egy egyesekből és nullákból álló számsor, vagy adathalmaz legyünk. User-ként az elkerülhetetlen végzetre a rejtőzködés, álcázás, a tudatosság és a passzivitás jelenthetnek enyhítést, mégis a virtuális napi szintű használata és használatának az elvártsága miatt sosem jöhet létre már a végleges offline állapot.

Hitre Imola: Bleeding Light, 2023

A Bleeding Light című fotósorozatban a belső erő és a hit elvesztésének pillanatai elevenednek meg. Fény derül a menedéket nyújtó társadalmi körünktől való elszigeteltségre és a minket körülvevő természettől való eltávolodásra. Ebben az állapotban nem marad más, csak a külvilágtól elszakadt személyiségünk töredékei. Az impulzusok és az érzések belülről törnek elő és keresik a felszínt.
Belső értékeink, külső kapcsolataink metaforájaként a fény jelzi a kételyek és az elszigeteltség sötétségében elhalványuló önbizalmunk maradványait, csak elmosódott ujjlenyomatok maradnak az eltűnő emberi interakciók nyomaként.
A vágások és a kép kémiai sérülései a fájdalom és a veszteség fizikailag kézzelfogható, valóságos sebeit hozzák létre, a szavakkal nehezen kifejezhető
belső érzelemvilág kivetülései. A népszerű és jól ismert instax képformátum a nosztalgikus keretezéssel ismerős hangulatot biztosít a néző számára, ahol a művész szemszögéből közelebb érezheti magát a fájdalom és a magány kollektív érzéséhez.

Illyés Bence: Rusticus melancholia (2023)

Az itt látható sorozatomat egy kis nógrádig faluban, Drégelypalánkon készítettem. A falu nevezetessége egyedül Drégely vára, ami hősies védői miatt a hazaszeretet szimbólumaként él a magyar kulturális emlékezetben, noha a várnak ma már csak a romjai láthatóak. A település ezerkétszáz lakosával a magyar falvak jellegzetes problémáival küzd: a munkalehetőségek hiányával, a fiatalok elvándorlásával, a hagyományos tevékenységek és munkák eltűnésével és az elöregedéssel. Ezeket a jelenségeket is, de elsősorban a magyar falu hol idilli, máskor melankólikus hangulatait igyekszem bemutatni a sorozaton keresztül.

Kiss Richárd: Dioráma, 2023

Dioráma című munkámban az idő és a megfigyelés jelenségével foglalkozom. A vadászatban használt reprezentációs formákat vizsgálom, többek között a vadkamerák működését, amelyek feladata a vadak mozgásának feltérképezése. Az általuk készült felvételekre képi bizonyítékként tekintünk, ezzel szemben a képek minősége és realista ábrázolása csak sokadrangú cél.
Ezt állítom szembe a diorámák médiumával, amelyek célja inkább az egyes fajok precíz reprezentálása. Ebben a pozícióban a terekbe beemelt élővilágot egy teljesen más minőségben és kapcsolatban vizsgálhatja a befogadó. Az így létrejövő teljesen időtlen leképezésre a múzeumi kontextus is ráerősít.
A folyamat során a vadkamerákat a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár A Vadászat aranykora Magyarországon című kiállításában látható diorámákban helyeztem el. Az így készült felvételeken a preparált állatok és a kialakított környezet időtlensége, valamint a vadkamerák képeinek pillanatszerűsége feszül egymásnak.

Szabó Emma: Alfák (2023–2024)

2023 tavaszán, tíz év távlatából visszalátogattam egykori középiskolámba, a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnáziumba. Időutazásomnak oka nem csupán a romanticizált nosztalgia volt, hanem igyekeztem a felszínre törő emlékeim és ambivalens érzéseim egy analitikusabb szemmel értelmezni, feldolgozni. Ehhez segítségül szolgált, hogy az épület minden egyes négyzetmétere szinte változatlan.
A diákoknak más intézményekhez viszonyítva nagyobb a szabadságuk és lehetőségük van az önkifejezés különböző formáira. Sok esetben azért kerültek ide, mért más intézmény nem fogadta be őket, illetve nagyon kevés diáknak van tényleges elköteleződése a művészet iránt.
A látszólagos keretrendszer ellenére a diákok többsége nem találja a helyét, bizonytalan és szorong a jövővel kapcsolatban. Sem a szülőknek, sem a rendszernek nincs jelenleg konzisztens megoldása a helyzet javítására. Látogatásaim során egyre közelebb kerültem egy szűkebb klikkhez, akiket iskolán kívül is elkezdtem fotózni.
Ekkor lettem figyelmes a valódi drámára, miszerint ezeknek a fiataloknak valóban a saját, szűk közegük az egyetlen stabil megtartó erő és kapaszkodó az életükben.
Együtt menekülnek el hétköznapi mókuskerékből, a szülőktől, a kirekesztő rendszerből. Miután teljes mértékben bizalmukba fogadtak, sokkal árnyaltabban kezdtem látni az őket ötvöző anomáliákat.
Egykori középiskolám, egy erős szimbólum lehet korunk magyarországi fiataljainak problémáira mind viselkedésbeli, mind külsőségek szempontjából. Erősen reflektál az oktatási rendszer árnyoldalára, mely beárnyékolja a tinédzserek jövőképét. Rengeteg kiaknázatlan lehetőséget vélek felfedezni a projektben, melyről egy autentikus kórkép látszik kibontakozni a fotográfia eszköztárával.

Tóth Hunor: A templom és a szakadék között (2022–)

Széteső közösségek, újradefiniált vidéki táj, emlékek, család, hit és bizonytalanság. A kortárs falukép eltér az elszegényedett, idős munkások vagy az idealizált vidék sztereotípiáitól. Ehelyett belső konfliktusokat, bizonytalan jövőt és a kívülállók számára felismerhetetlen valóságot testesít meg. A vidéki családokon belül a korábbi generációk ösztönösen továbbadták nemcsak a mezőgazdasági és gazdálkodási ismereteket, hanem a közösségi értékeket, a falusi életet és a helyi kultúrát is.

Ma ez az öröklődő folyamat teljes mértékben megkérdőjelezhető és szubverzív. Az én generációm az első, amely döntő helyet foglal el ennek a változó öröklődési folyamatnak a kimenetelében. Projektemben a különböző generációk egymáshoz való viszonyulását vizsgálom, és a fiatalokra összpontosítva olyan kérdésekre keresem a választ, minthogy mit is jelent a falu, a falusi identitás, és az otthon az én generációm számára.

Varga Domonkos: Káosz és Rend, 2023

Sorozatomban az emberi lenyomatunk és az környezetünk kérdéskörét vizsgálom, egy oximoron értelmezésén keresztül. Technológiai társadalmunkat egy dualitás övezi. Az iparosodott világunk egyaránt támaszkodik a erőforrásainkra a természet kizsákmányolása közepette. Ez az ipari civilizációs eszme ezzel egyszerre pusztít és épít. Ebben az együtthatásban társadalmi és környezeti reakcióink megítélése két részre bomlik, káoszra és rendre, amelynek megítélésében csak a nézőpontunk szab határt.

Fresh Meat 2024 – 8 fiatal magyar fotográfus sorozata

Gutay Bálint: How deep an iceberg is (2021–2024)

Hitre Imola: Bleeding Light, 2023

Illyés Bence: Rusticus melancholia (2023)

Kiss Richárd: Dioráma, 2023

Kondor Bence: Afganisztán, 2024

Szabó Emma: Alfák (2023–2024)

Tóth Hunor: A templom és a szakadék között (2022–)

Varga Domonkos: Káosz és Rend, 2023

Következő

„A legjobb fotográfusok, úgy tűnik, mind Magyarországon születnek.”– Válogatás a Kertész, Moholy-Nagy, Capa… Magyar fotóművészek Amerikában (1914–1989) című kiállítás képeiből

Az öt legjobb ingyenes AI képgenerátor – a Punkt tesztje

A 80-as évek divatfotói is láthatók David Seidner kiállításán az ICP-ben

A múlt század legfontosabb alkotóitól állít ki fényképeket az idén 50 éves International Center of Photography

Fake Holidays – Válogatás Reiner Riedler sorozatából