A természet szeret rejtőzködni – Válogatás a Fotografia Europea 2024 kiállításainak képeiből

A Palazzo Magnani Alapítvány és Reggio Emilia önkormányzata által támogatott és szervezett fesztivál szakmai zsűrije (melynek tagjai: Tim Clark, a 1000 Words szerkesztője, Walter Guadagnini, fotótörténész, és Luce Lebart, kutató és kurátor) idén a természet és ember közti viszonyrendszer bemutatását tűzte ki célul. A fesztivál jelmondata a Nature loves to hide (A természet rejtőzködni szeret), mely a görög filozófus, Hérakleitosz egyik híres töredékére utal. Eszerint a természeti és általános, mélyben meghúzódó igazságok feltárása sokszor erőfeszítést igényel, hiszen azok rejtve vannak.

A fesztivál egyéni és csoportos kiállításokon járja körül az ember természettel való sokszor ambivalens viszonyát, miközben igyekszik új narratívát is gyártani, amely ahhoz az ökocentrikus gondolkodáshoz kapcsolódik, melynek lényege, hogy a bolygónk felett gyakorolt domináns irányítási vágy és pozíció helyett megértsük a viszonyrendszer dinamikáit és új irányokat mutasson be a művészetekben, a fotográfiában.

Olyan neves alkotók munkáit is láthatja a közönség, mint Susan Meiselas, akinek első olaszországi kiállítása valósul meg a Palazzo Magnani termeiben Mediations címmel. Az önmagában is kuriózumnak számító Chistori Di San Pietro épületében tíz kiállítást szerveznek; többek között látható lesz a felhők végtelen változékonyságát bemutató kiállítás Sky Album címmel. Helen Sear Within Sight című tárlatában megismerkedhetünk a mágikus realista és szürrealista irányultságú fotográfiákkal, melyek többszörös és kompozit művek sorozatát tárja a látogatók elé, amiken a természetben való jelenlét élményét próbálja megragadni az alkotó. Arko Dato indiai fotográfus az Indiában és Bangladesben pusztító éghajlati katasztrófákat mutatja be a Shunyo Raja Monographies című projektjében.

Marta Bogdańska lengyel fotográfus Shifters című projektje abból a feltételezésből indul ki, hogy csakis az ember világban betöltött helyének újragondolásával, és így az antropocentrikus gondolkodáson túllépve lehet valódi, mély együttélést elérni, melyben az állatok jelenléte is ugyanolyan egyenrangú, mint az emberé. Az olasz Michele Siblioni Nsenene című kiállítása a világ étel ellátmányozásának nehézségeiről, jövőjéről és a természetes ökoszisztéma bizonytalan egyensúlyáról gondolkodtatja el a látogatót.