Fake Holidays – Válogatás Reiner Riedler sorozatából

Az osztrák fotográfus, Reiner Riedler 2004-ben elindított Fake Holidays című sorozata a társadalmunk konzum szokásairól, azon belül a szabadidő eltöltéséről, a vakációról szól. A minél egzotikusabb és fantasztikusabb, annál jobb elve alapján készült szabadidőközpontok giccses építészeti világa ál-desztinációk létrehozásához vezetett, a valós helyek szürreális másolataihoz, amelyeket Riedler játékos és olykor harsány, ironikus látásmódjával örökített meg. Riedler sorozata most a Budapest FotóFesztivál programsorozat részeként az Osztrák Kulturális Fórum kiállításán látható 2024. augusztus 28-ig.

Ha a vágyaink elérhetetlenek, gyakran a szimuláció veszi át szabadidőnk és nyaralásunk helyét. Képzeletbeli teremtett világok jönnek létre, hogy az élményt, reprodukálható árucikként kínálják nekünk. Bár ezeknek az igény szerinti kalandoknak a minősége néha meglehetősen kétesnek bizonyul, egy dologra mégis rávilágít: az emberek mindennapi életének alapjául szolgáló vágyakra és álmokra. Reiner Riedler küldetésének tekinti, hogy feltárja az élményparkok és az őket látogató emberek új világát. Fake Holidays című dokumentarista projektje – mint egy tanulmány – rávilágít a mai fogyasztói kultúra vívmányaira, tele ironikus ellentmondásokkal. – írta Mucsy Szilvia, a kiállítás kurátora.

Reiner Riedler a berlini és hamburgi ideiglenes strandok meglátogatása után kezdte el a Fake Holidays című projekjét. Meglepődve tapasztalta, hogy mindössze néhány elem (homok, pálmafák, felfújható medencék és koktélok) elegendő ahhoz, hogy egy valódi tengerparti nyaralás mesterséges látványát keltse a tengerparttal nem rendelkező városok közepén. Elkezdte felkutatni ezeket a helyeket szerte a világon, hogy fényképezőgépével a valóság és a látszat közötti repedéseket örökítse meg. Amikor arról kérdezték, milyen furcsa helyzetekkel találkozott munka közben, Riedler így válaszolt:

„Nos, ugye nem akarod tudni, hogyan voltam öltözve a szvingerklubokban végzett munkám során? Azt kell mondanom, hogy az öltözékemet mindig a különleges környezethez kellett igazítanom. Talán a legviccesebb dolgok a megjelenésemhez, az öltözködésemhez kapcsolódnak. Mindig attól függött, hogy kaptam-e engedélyt vagy sem. Ha nem, akkor úgy kellett öltöznöm, mint egy turistának. A vízi parkokban fürdőruhát viseltem, egy törölközővel a vállamon. Las Vegasban biztonsági kutyák üldöztek, miután magánterületre léptem. Törökországban a filmemet akarták, mert lefényképeztem egy munkást, aki rovarirtó szereket permetezett. Engedélyem volt, de nem volt szabad ezt lefényképeznem.”

„Amikor hazajöttem a családomhoz (különösen a hosszú kínai vagy japán utazások után), azt tapasztaltam, hogy kevés a mesélni valóm. Furcsa volt, mert általában az utazásaim egyben kis kalandok is, és sok érdekes emberrel találkozom, akiknek nagyszerű történeteik vannak, miközben rengeteg dolog történik velem is. Megtanultam, hogy a szabadidőparkokban ingerek vannak, de tartalom nincs. Felismertem ezeknek a helyeknek az ürességét. ... Nem találkoztam egyetlen emberrel sem. Nem voltak (igazi) kalandok, csak fogyasztás volt".