„Nagyon vonzott, hogy alkossak valami maradandót” – beszélgetés Csákvári Péterrel

Alkotói pályád ételfotográfus munkákkal kezdődött. Viszonylag kevés olyan művészi praxis van, ahol éppen az ételfotó volt a kiindulási alap. Hogyan kerültél közel ehhez a műfajhoz?

Korábban szakács voltam, és gyakran láttam, hogy jönnek hozzánk ételfotográfusok. Egyszer az egyikőjükkel beszélgettem, aki elmesélte, hogy ő is dolgozott konyhán, de nagyon örül neki, hogy már nem ezzel kell foglalkoznia. Akkor eléggé irigykedtem rá, de nemcsak amiatt, mert jobban keres nálam, hanem azért, mert fotózhat, amit én is szerettem volna már gyerekkoromtól kezdve. Ekkor pontosan még nem tudtam, hogy mit is szeretnék fényképezni, vagy hogyan tudnék különlegeset alkotni, de mivel szakács voltam, azt tudtam, hogyan kell egy ételt úgy előkészíteni, majd megvilágítani és lefényképezni, hogy az jól nézzen ki. El is kezdtem ételeket fényképezni, amikor egy Channel Islands-hez tartozó apró, Herm nevű szigeten éltem fél évet.

Ott indult a legnagyobb fotográfiai projekted, a Tiny Wasteland, amikor az ételek mellé egyszer csak minifigurák léptek be.

Igen, akkor már foglalkoztam gasztrofotóval, de az éppen csak akkor lett komoly. Inkább egyszerre vált komollyá a kettő, de amikor onnan hazatértem, tudtam, hogy csak a fotózással szeretnék foglalkozni.

A minifigurák világa olyasvalami, ami nagyon sok emberhez áll közel. Szerinted mi az, ami miatt rengetegen érdeklődnek ezek iránt, és téged mi fogott meg ebben?

Nagyon sokszor gondolkodtam azon, hogy mi miatt vonzódnak sokan a miniatűr dolgokhoz. Engem egészen kisgyerekkoromban vonzottak a vonatok, a terepasztalok meg a fényképezés és a dokumentálás is. Már ekkoriban szívesen foglalkoztam azzal, hogy egy eldobható kamerával képeket készítsek a legóimról, hogy később vissza tudjam nézni őket. Ezek persze borzasztóan rosszul exponált, elrontott képek voltak, amin alig látszódott valami. Az viszont már ekkor is nagyon vonzott, hogy alkossak valami maradandót.

Vannak tervben – vagy esetleg folyamatban – olyan fotográfiai projektek, amik függetlenek attól a történettől, amit a Tiny Wasteland mesélt el?

Már nagyon régóta a fejemben van egy másik történet is, ami még a gasztrofotográfus időszakhoz kapcsolódik. Ez egy olyan szakácskönyv lenne, ahol az ételfotók mind a Tiny világában jelennek meg, de ez a könyv az életem utazásán megy végig. Minden életszakaszomhoz vagy utazásomhoz párosul egy étel, mivel sokat utaztam korábban is, ezért a különböző nemzetek konyháin kísérném végig az olvasót. Ez a könyv egy kötetlen sztorizás lenne, de az ételek és a történetek mellett receptek is lennének.

Ez már egy önéletrajzi ihletettségű projekt lesz ezek szerint, ami korábban kevésbé volt jellemző rád.

A korábbi munkáimra tényleg nem volt jellemző, hogy saját történetet meséljenek. Azok olyan képek voltak, amik nem rólam szóltak, hanem a világról, ami körülöttem van. Itt inkább egy olyan sztorin gondolkodtam, ami nagyobb és több, majd arra jutottam, hogy az a nagy történet, amit a legjobban ismerek, az a saját történetem. Rengeteg olyan élmény ért, amit nagyon régóta át szerettem volna adni, és ezt egy könyvben szeretném megtenni.