Dorothea Lange és Cindy Sherman munkái voltak a Swann Auction Galleries fotóárverésének fókuszában

1952. február 14-én a Swann Galleries volt az első aukciósház az Amerikai Egyesült Államokban, amely fotóaukciót szervezett. A fotográfiai részlegük történetének legdrágábban leütött tétele Edward S. Curtis The North American Indian című művének teljes sorozata volt, amely 2012 októberében 1.440.000 dollárért kelt el.

A 2024. május 16-án megrendezett aukción Lange Migrant Mother, Nipomo, California, 1936 és Sherman Untitled Film Still #52, 1979 című képe (mely 125.000 dollárért kelt el – amely ugyan magas összeg, de épphogy átlépte a becsült érték alsó határát) szerepelt, mindkettő munkásságuk legismertebb alkotása. Dorothea Lange erősen hitt abban, hogy a fényképeivel képes változást elérni és erőteljesen szemléltetni az igazságtalanságot és az egyenlőtlenségeket. Képei egyszerre mélyen empatikusak és megborzongatnak, nyelvezete pedig – nyílt, ösztönös, érzékeny és intim – a korszak legikonikusabb fotográfusai közé emelték. Lange A Migrant Mother, Nipomo, California ikonikus képét 1936-ban készítette hat másik képkockával együtt, a fotográfia Florence Owens Thompsont ábrázolja. A fotográfia nem sokkal később emberek ezreihez jutott el, amikor a San Francisco News vezércikkének kíséretében megjelent. Vizuális ereje és mondanivalójának lényege azóta is töretlen. Az 1936 márciusában készült, Lange bélyegzőjével ellátott ezüst zselatin nagyítást 112.500 dollárért árverezték el.

Cindy Sheman Untitled Film Stills című, 70 fekete-fehér fotográfiát tartalmazó sorozata a 20. század egyik meghatározó alkotása. Sherman mindegyikben egy-egy női filmszereplő, pontosabban egy karaktert játszó színésznő szerepében pózolt, melyek inspirációit az 1950-es, ’60-as évek filmjei jelentették. Ezek a képek ritkán utalnak konkrét művekre, Sherman személyiségeket öltött magára, típusokat idézett meg: a munkáslányt, a vámpírt, a magányos háziasszonyt. A központi szereplő egyedül látható, egy gondosan kidolgozott háttér előtt és bár úgy tűnik, hogy a nő a kamerán kívülre néz, a fókusza máshol van, és minket, a nézőket a kukkoló kényelmetlen szerepébe helyezi. Amikor előszőr kiállították a sorozatot, a fotográfiák mindegyikét szándékosan ötven dollárra árazták be. „Azt akartam, hogy olcsónak és giccsesnek tűnjenek. Olyasminek, amit egy ajándékboltban találsz, és negyed dollárért megvehetsz. Nem akartam, hogy művészetnek tűnjenek” (E. Respini, Cindy Sherman, New York: Museum of Modern Art, 2012, 21-22. o.).

A két kiemelt női fotográfus mellett, olyan klasszikus művek is árverésre kerültek, mint Alfred Eisenstaedt Children at a Puppet Theater, Paris, 1963 című, 1991-ben nagyított képe, amely a LIFE magazinban jelent meg 1963-ban. Irving Penn Father and Son with Eggs, Cuzco, 1948/1978 című platina-palládium nagyítása 25.000 dollárért cserélt gazdát, emellett az aukción szerepelt Paul Strand Farmyard in Dordogne című fotográfiája, valamint Henri Cartier-Bresson Henri Matisse-ról készült portréja is.

A kortárs szekció kiemelt darabjai között szerepel Robert Adams 1994-ben készült Listening to the River című triptichonja, Helmut Newton két fotográfiája, a Sie Kommen, Paris, 1981 és a Woman examining man, from American Vogue, St. Tropez, valamint Nick Brandt két munkája Lion Under Leaning Tree, Maasai Mara és Giraffe címmel.