Nincs hátsó szándék – David Goldblatt fotográfiái a dél-afrikai apartheid hétköznapi valóságáról

A litván zsidó menekültek unokájaként az aranybányászatáról ismert dél-afrikai városban, Randfonteinben született David Goldblatt Johannesburgban nőtt fel, élete nagy részét is itt töltötte. Tizennyolc évesen kezdett fotografálni, abban az időben, amikor az ország körülbelül húsz százalékát adó afrikánerek – az egykori búr és angol telepesek leszármazottai – a Dél-afrikai Köztársaságban állami szintre emelték az apartheidet; az egymást követő kormányok pedig évtizedeken át megerősítették a brutális szegregáció és a faji alapú elnyomás gyakorlatát. A változások 1990-től indultak el, amikor megkezdődött a szegregációs törvények felszámolása, legalizálták az Afrikai Nemzeti Kongresszus tevékenységét, majd kiengedték börtönéből annak legfontosabb vezetőjét, Nelson Mandelát. Őt végül 1993-ban az ország elnökévé választottak.

A kollektív családi traumákból is indíttatva David Goldblatt már a rendszer kiépülésének pillanatában dokumentálta annak hétköznapi valóságát, de csak 1963-ban döntött úgy, hogy profi fotográfus lesz. Munkássága során elkerülte az erőszakos jelenetek ábrázolását, noha azok a rendszer mindennapjaihoz tartoztak; inkább a hétköznapi élet csendes közhelyei és látszólagos nyugalma felől igyekezett bemutatni az apartheid sajátos működését.

Goldblatt úgynevezett „fehér ember státusa” nagyobb mozgásteret biztosított számára mind a vezető kisebbségi társadalomban, mind a fekete lakosság körében. Az 1970-es évek elején apróhirdetést tett közzé napilapokban a következő szöveggel: