A világ mamái – a Portrait of Humanity 6. egyik győztes sorozata

A Portrait of Humanity fotópályázat a Portrait of Britain kezdeményezésből indult, ám amíg utóbbi csak Nagy-Britanniára koncentrált, addig előbbi a világ minden tájáról fogad nevezéseket. Idén hatodik alkalommal szervezték meg a pályázatot, amelyre hat kontinens 23 országából érkeztek pályaművek, a zsűri most 30 fényképet, és további három sorozatot tüntetett ki. A zsűri célja az volt, hogy olyan műveknek adjanak megjelenési lehetőséget, amelyek a közös tapasztalatok, vagy éppen az egyéni élmények mentén mesélnek el egy történetet a világból.

A harmadik nyertes sorozatot Camille Gharbi francia fotográfus készítette. A Matres Mundi (Mothers of the World) című munka olyan afrikai bevándorló nőkről szól, akik Essonne megye egyik legszegényebb negyedében vendéglátóipari vállalkozást – Les Mamas de Grigny – működtetnek. Grigny-ben a lakosok 44 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Mivel kevés a munkalehetőség, ezek az asszonyok házi készítésű ételeket árulnak rögtönzött piaci standokon. A róluk készült portrék a klasszikus európai festészet konvencióit alkalmazzák, így a művek egyszerre vizsgálják Franciaország gyarmati történelmét és az egykori gyarmatokról érkező bevándorlók kulturális gyökereit.

Camille Gharbi: Matres Mundi

Franciaország egyik legszegényebb városában nők egy szolidaritásra épülő étel-szolgáltatás révén próbálnak kitörni a nehéz életkörülmények közül, a Matres Mundi pedig a méltóság visszaszerzésének eszközeként szolgál. Grignyben, Essonne megyében a lakosság 44%-a a szegénységi küszöb alatt él.

Egy vasútállomás közelében, a lepusztult toronyházak és omladozó betonszerkezetek közé szorítva, ezek az asszonyok naponta felállítják rögtönzött árusító helyüket, és abból próbálnak megélni, amit el tudnak adni.

A főként Szaharától délre fekvő afrikai országokból származó, gyakran jogi státusz nélkül élő, havi néhány száz euróból tengődő nők házi készítésű ételeket kínálnak az arra járóknak, amelyeket vagy otthonukban, vagy a helyszínen főznek. Egy csoportjuk összefogott, hogy a közösség és a gondoskodás jegyében közösségi étkeztetést indítson. Ők a „Grigny mamái”. Mint gondoskodó matriarchák, családjukat és közösségüket a vállukon hordozzák, és helyi ikonná váltak.

Ezt a portrésorozatot – amelyet a „mamákkal” töltött hetek során készítettem – tiszteletadásnak szánom. A klasszikus európai festészet konvencióinak kifordításával, amely a nyugati jólét alapjait megteremtő háromoldalú kereskedelem és rabszolgaság mellett formálódott, a projekt a társadalmi kohézió összetettségét vizsgálja a francia gyarmati múlt és az egykori gyarmatokból származó emberek helyzete tükrében.