Menü

A természet utáni állapot dokumentumfényképeit díjazta a C/O Berlin

24 • 08 • 28Szabó Benedek

A C/O Berlin a Crespo Alapítvánnyal közösen hívta életre az After Nature-díjat azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a fotográfia és a természet kapcsolatára. A zsűri ezzel a díjjal olyan nemzetközi művészeket jutalmaz, akik a fotográfiát arra használják, hogy bemutassák az emberi beavatkozás hatására megváltozó természeti tájakat, és kritikát fogalmaznak meg ezzel kapcsolatban. Az idei két győztes sorozat először az ausztriai Amerika Hausban lesz látható szeptember 14-től január 23-ig, a tárlat ezt követően a Crespo Alapítvány németországi kiállítóhelyére, az Open Space-be költözik.

Az idei pályázati kiírásra számos nevezés érkezett a világ több országából, a szakmai zsűri ezek közül két művészt tüntetett ki. Laura Huertas Millán kolumbiai filmrendező sorozata, a Curanderxs – vagyis Gyógyítók – a kokacserje-termesztők helyzetét vizsgálja Latin-Amerikában. A kokacserje a világ egyik legvitatottabb növénye, mivel Nyugaton elsősorban a kokain nevű kábítószerrel, illetve a bűnözéssel hozzák összefüggésbe. Napjainkban valóban komoly problémát jelent a kábítószer-kereskedelem, elsősorban a harmadik világbeli országokban, ahol a bűnözői körök egyre nagyobb hatalommal bírnak. A sorozat erre a jelenségre is reflektál, de felmutatja azt is, hogy ezek a növények fontos kulturális és spirituális jelentőséggel is bírnak az Andok őslakosai számára. A művész munkái kiemelik, hogy ezt az aspektust csak ritkán említik meg, így akkor sem kerül szóba, amikor a helyi hatóságok a kokacserje termesztésének minden módját be kívánják tiltani, függetlenül attól, hogy bűnözői szervezetek végzik-e, vagy az őslakosok.

A sorozatban egy komplex rendszerben jelenik meg a növénytermesztők helyzete, a kokanövény betiltásának kérdései, illetve a helyi társadalmi és politikai viszonyok. Mivel a művésznek csak korlátozottan álltak rendelkezésre források, amikor a témát kutatta, úgy döntött, hogy eláll a dokumentarista fényképezés módszerétől, és beemeli a fikció stratégiáját. A kitalált és valódi részletek egyenlő arányban hatják át a művész képeit, illetve mozgóképes munkáját és két videóinstallációját is, amelyeket kifejezetten a pályázatra készített.

0103

Fotó: © Laura Huertas Millán: Para la Coca, 2024, film still

0103

Fotó: © Laura Huertas Millán: Curanderxs, 2024, film still

Sarker Protick bangladesi fotográfus অঙ্গার.Awngar című sorozatában az indiai szubkontinens gyarmatosításának történetét, illetve a régió folyamatos kizsákmányolásának kapcsolatát tárja fel. A fényképek a történelmi Bengália régió bemutatására vállalkoznak, és egyszerre jelenítik meg Bangladest, és a mai India egyes részeit. Ez a fotográfiai projekt sokban hasonlít a régészeti, vagy éppen az antropológiai terepkutatásokra. A művész vizsgálatának középpontjában a tizenkilencedik századi vasúti hálózat kiépítése és a szénbányászat áll, amely a Brit Birodalom gyarmati uralma alatt élte virágkorát. Az alkotó többször utazott többek között a nyugat-bengáli Narayunkuriba, ahol India egyik legrégebbi bányája található.

A fotográfus itt készült felvételei, amelyeken porfelhőben úszó, disztópikus szénmezők, használaton kívüli vasútvonalak, valamint az egykor virágzó iparágakra emlékeztető romok jelennek meg, több dologra is felhívják a figyelmet. Az aprólékosan megkomponált, minimalista kompozíciói érzékenyen jelenítik meg az emberi tevékenység nyomán kiüresedett tájakat. A művész felvételei készítéséhez elsősorban természetes fényforrásokat használt, hogy lágyabb pasztellszíneket jeleníthessen meg, amelyek időtlen hangulatot idéznek, miközben más témák esetében absztrakt, fekete-fehér, grafikai esztétika jelenik meg.

0103

Fotó: © Sarker Protick: Awngar, 2024

0103

Fotó: © Sarker Protick: Awngar, 2024

A két nyertes sorozat képeinél egyszerre kap hangsúlyt a természet utáni világ, ahol az ember és a környezet nem ritkán problémás kapcsolata kerül előtérbe, és a fotográfia, mint médium, amely már a kezdetektől fogva dokumentálta ezt a viszonyt. A kiemelt sorozatok fényképei emellett azt is megjelenítik, hogy a természetes környezet egyre romló állapota szoros összefüggésben van számos társadalmi és politikai jelenséggel, különösen a fejlődő világban.