A Google kilenc szeme – Jon Rafman utcaképei egyszerre ünneplik és kritizálják a jelenlegi világot
24 • 09 • 18Kéri Gáspár
Tizenhét éve, 2007-ben indult a Google Street View szolgáltatása, amely addig elképzelhetetlen mértékben tágította ki mindannyiunk számára a világot – legalábbis a virtuális színtérben. A Street View szinte azonnal fajsúlyos etikai kérdéseket, valamint a fotográfia médiuma megkérdőjelezésének a problémáját is felvetette. Nem véletlen, hogy számos képzőművész és fotográfus látott azonnal lehetőséget az automatizált utcaképekben; köztük volt az egyik műfajteremtő alkotó, a kanadai Jon Rafman (1981), aki tizenhat éve dolgozik Nine Eyes of Google Street View című projektjén.
Minden új alkotói műfaj esetében érdemes időnként megállni, majd megvizsgálni annak érvényességét, létjogosultságát. Ezt tette a brit Digital Camera World, miután nemrég szemlézte a The New York Times egyik blogját, amely még 2013-ban készített interjút Jon Rafmannel. A beszélgetés számos tanulsággal szolgáló gondolata nemhogy nem veszített semmit a jelentőségéből, az ott leírtak ma is igazolják az egykor Chicagóban képzőművészetet, majd Montrealban filozófiát és irodalmat tanuló Rafman projektjének súlyát és jelentőségét; nem utolsó sorban aktualitását, amit az is bizonyít, hogy a Nine Eyes of Google Street View mára megjárta a világ számos kortárs művészeti múzeumát és galériáját.
Ma már közismert, hogy a Google autói – a tetejükön elhelyezett, kilenc objektívvel ellátott kameráikkal – évről évre pásztázzák a földkerekség szinte összes útját és utcáját, kivételt legfeljebb bizonyos országok, illetve különféle okokból tilalom alatt álló helyszínek jelentenek. A mára időrétegekként egymásra rakódott 360 fokos utcaképeket a felhasználók szabadon böngészhetik számítógépeik és okostelefonjaik képernyőjén, kedvükre téve virtuális utazásokat szinte bárhol a világban. A 9 Eyes projektként is ismert anyag indulásáról maga Rafman így emlékezett vissza:
„2007 vagy 2008 körül, amikor ez a projekt elindult, művészi gyakorlatom részeként napi rutinnal szörföztem a weben. Volt valami az interneten megjelenő virtuális világokban, ami kifejezetten izgatott, különösen a Google Street View hatalmas kiterjedése. A történelem során még soha senki, illetve egyetlen cég sem kísérelte meg a teljes világot az utca perspektívájából lefényképezni. Egyfajta virtuális felfedezőnek láttam magam, aki ezeket az új és hatalmas virtuális tájakat kutatja fel.”
0103
Jon Rafman
Forrás: 9-eyes.com
Rafman szerint projektje szorosan kapcsolódik az utcai fényképezés történetéhez, és ebben egyet is érthetünk vele, hiszen a Street View azt a 360 fokos látványt modellezi, amelyet megközelítőleg a valóságban is látunk. Pontosabban azt a szelektív valóságot reprezentálja, amit a Google autói rögzítenek, így a fényképezés aktusa majdhogynem megegyezik a valós szituációval. Az alkotó kiválasztja a megfelelő témát és kompozíciót, majd exponál – helyesebben készít egy screenshot-ot. Témái között extrém helyzetek, szürreálisnak ható jelenetek és a társadalomábrázolás szempontjából revelatív pillanatok egyaránt feltűnnek, ám képei – hiába az algoritmus arcokat vagy rendszámokat elhomályosító funkciója – nemegyszer a magánélet védelmének kérdéseire is ráirányítják a figyelmet, legyen szó egy kerékpáros balesetről, vagy egy gyermekét szoptató anyáról.
A Google Street View hatékonysága mellett Rafmant annak hibái is érdeklik, amelyek a folyamatosan fejlődő technológia dacára ma is szolgálnak újdonságokkal. Egyik kedvenc felvétele például egy idős férfit ábrázol, aki 2012-ben sétált végig egy dél-francia kisváros utcáján, miközben megkétszereződött alakja doppelgängerként rögzült a felvételen. Mindezeken túl az emlékezés univerzális gondolatköre is erősen áthatja munkáit, melyről Rafman a következőképp nyilatkozik:
„Van valami eredendően izgalmas abban, hogy talán te lehetsz az első, aki megpillant egy múltban megtörtént jelenetet. Ez majdnem olyan, mintha egy olyan emlékbe nyernénk betekintést, amely talán senkinek sincs meg. A fényképek szorosan kapcsolódnak az emberi emlékezethez, ám ezek a fotográfiák többnyire senkinek az emlékeihez sem kötődő fényképek.”
Jon Rafman Google Street View-n talált képeiből egy korábbi cikkünkben mutattunk be válogatást.
