A fény lenyomata – Maurer Dóra „Fényelvtan”-műhelye (1987–1988)

Maurer Dóra életművében fontos szerepet játszott pedagógiai tevékenysége is. Tanítványaival számos alkotótechnikával kísérletezett, köztük fotogramkurzust is vezetett 1987 és 1988 között, melyen Czeizel Balázs, Eperjesi Ágnes, Hübner Teodóra, Jederán György és Zsuffa Csaba vettek részt. Az Iparművészeti Főiskola Vizuális kísérletek című óráin sokszor egymás műveire reflektálva hozták létre fotogramjaikat: ezek a képek állnak a kiállítás középpontjában. Maurer tanári koncepciója az volt, hogy „a fotogram ábécéjének, enciklopédiájának” kidolgozásával foglalkozzanak, szisztematikusan fókuszálva a kép előállításának alkotóelemeire.

A tárlat a különböző kísérletezési módok szerint mutatja be a Maurer-tanítványok, Czeizel, Eperjesi, Hübner és Jederán munkáit: a fény, a tárgy, a fényérzékeny felületek, a vegyszerek hatásait, a mozgás és a szín fotogramokká vált aktusait. A technikai eljárásokat gyakran kombinálták, így születtek műfaji találmányaik, mint a „kemofotogram”, vagy a „fotofrottázs”, melyekre a tárlat számos példát bemutat.

– foglalja össze egy mondatban Eperjesi Ágnes a technika egyedülálló értékét a Beke Lászlónak a kiállítás egyik főfalán is olvasható 1988-as Fotogrammatika-katalógusban megjelent, műhelytársaival adott közös interjúban. 102 év telt el azóta, hogy Moholy-Nagy László és Man Ray fénymodulálásainak vívmányaival útjára indult a fotográfia legnépszerűbb kísérleti ágának története, melynek kiemelkedő előnye, hogy az alkotónak nincs szüksége fényképezőgépre, csupán fényérzékeny fotópapírra.