A természethez való viszony újraértelmezésén dolgoznak a C/O Berlin díjazott művészei
24 • 11 • 09Szabó Benedek
A C/O Berlin bejelentette az After Nature. Ulrike Crespo Fotográfiai Díj idei két nyertes alkotóját. A kitüntetést, amelyet a C/O Berlin a Crespo Alapítvánnyal közösen hívott életre, idén 25. alkalommal osztották ki. A díjjal évről évre olyan művészek vagy alkotói csoportok munkáit ismerik el, amelyek a természet új fogalmait kutatják a fotográfiában és a vizuális médiában. Minden kitüntetett projekt negyvenezer eurós ösztöndíjat kap, illetve az alkotók kiállítási lehetőséget nyernek a C/O Berlin intézményeiben, amelyhez az alapítvány egy kísérő kiadványt is készít. Az idei nyertesek munkáiból az Amerika Hausban rendeztek kiállítást, amely 2026. január 28-ig látogatható a német fővárosban.
Az After Nature. Ulrike Crespo Fotográfiai Díj egyik nyertese Lisa Barnard volt. Az angol művész díjnyertes projektjavaslatában Thomas Nagel kortárs amerikai filozófus nagy hatású esszéjéből kiindulva vizsgálja az emberi érzékelés és a technológia viszonyát. A projekt arra vállalkozik, hogy a modern képalkotási módszereket felhasználva mutasson be olyan érzékelési folyamatokat, amelyekre az ember nem képes. Az észlelés, illetve az emberen túli tapasztalás élményét bemutató művészeti projekt olyan jelenségekre irányít figyelmet, mint például a hangok segítségével való tájékozódás, amelyre a delfinek és a denevérek is képesek.
A hang alapján történő tájékozódás – vagyis az echolokáció – témakörében a művész beható kutatást végzett, amely kapcsolatot tárt fel az állati észlelés és a vezető nélküli járműtechnológiák között. A gépjárművekben is gyakran használt radarok éppen azon az elven működnek, mint például a denevérek hallása. Mindkettő alapja egy, az emberi fül számára nem hallható, magas frekvenciájú ultrahang. Amikor a hanghullámok beleütköznek valamibe, visszaverődnek onnan, amit technikai eszközökkel fel lehet fogni. A denevérek hallása ugyanakkor eléggé kifinomult ahhoz, hogy a saját maguk által kibocsátott, számunkra már nem érzékelhető hangfrekvenciákat meghallják, és ez alapján tájékozódjanak.
A természet és az ember – illetve az emberi technológia – kapcsolatát vizsgálja a díj másik nyertese. Az Ecuador fővárosában, Quito-ban élő és alkotó Isadora Romero három esettanulmányt használ fel az ember és az erdők múltbeli, jelenlegi és jövőbeli együttélésének kutatásához. Ez a munka volt az alapja annak a művészeti projektnek, ami megkérdőjelezi a trópusi esőerdőkről alkotott eddigi szemléletet, és új alternatívát kínál. A projekt a klasszikus dokumentarista fotográfiát, illetve különféle, természetben is előforduló anyagokat kombinál, hogy az érintetlen környezet és annak lakói közötti kapcsolatot színre vigye.
A projektben a művész tudósokkal és a helyi közösség képviselőivel is felvette a kapcsolatot, hogy minél részletesebb és árnyaltabb narratíván keresztül tudja bemutatni az őserdők eddig ismeretlen dimenzióit. A művész mindezzel arra is vállalkozik, hogy az ecuadori erdők spirituális, politikai és ökológiai értelmezését is kiszélesítse, és új művészi szemléletet hozzon el a téma iránt érdeklődők számára.