Válogatás a Black & White Awards 2024 legjobb fekete-fehér alkotásaiból

Az egyéni képek kategóriájának első helyezettje a szudáni Hozifa Mahmmed lett. A Shadow Child című portréképen egy kisfiú látható, aki a Port Sudan melletti hajógyárban dolgozik, ahol a város fő kikötője is található. A megrendítő erejű felvételt a fiú arcát kettévágó árnyék teszi még drámaibbá, amely egyúttal a kamera felé néző tekintetét is kiemeli. A környezetétől elváló alak pontosan beállított és komponált felvétel benyomását kelti, miközben a kép valójában a szabadban, a tengerparton készült.

A kategória második helyezett alkotását a Lengyelországban élő Raman Maisei készítette. A művész felvétele, amely a The Snow Queen címet viseli, a fehéroroszországi Minszkben készült, egy parkolóban. A behavazott szélvédő mögött látható női alak ugyan a legvilágosabb a fényépen, arcvonásai mégis alig kivehetőek. A statikus kép szimmetrikus beállításával a mozdulatlanság állapotát jeleníti meg, amivel a fagy természetét is beemeli.

Harmadik helyezést ért el Martina Holmberg Emma's Journey című fényépéért. A svéd alkotó félaktképén egy fiatal lány alakja látható. A kép főszereplője – Emma – mellrákkal küldött, az orvosi beavatkozások ellenére azonban életét vesztette a betegség miatt. A kép a betegek gyakran láthatatlan történeteire, és a betegség elleni harcra szeretne figyelmet irányítani.

A sorozatok között a legjobbnak Wei Zhang munkáját választották, aki már meglévő fényképek módosításával, egyesítésével és szerkesztésével hozott létre digitális kollázsokat. Az amerikai művész Puppet Archive című sorozata olyan újraalkotott fényképekből áll, amelyek történelmi eseményeket, régi festményeket, vagy éppen klasszikus dokumentumfényképeket utánoz. Ezek azonban áltörténelmi kollázsok, amelyekkel a művész a média befolyásoló erejét, illetve a valóság és a fikció közötti határterületet mutatja be.

Második helyezést ért el a portugál fotográfus, Isabel Pinto. Kitüntetett sorozatában a művész bátyja filmjének forgatásán készített fényképfelvételeket. Az O Último Verão – Last Summer című munka azonban nem egy klasszikus werk-sorozat, mivel nem mutatja meg a kulisszák mögötti világot vagy a forgatás folyamatait. A berendezett és bevilágított díszleteket Pinto úgy használta fel, hogy azokban a színészek alakjainak ábrázolásával saját történetet alkotott, amellyel egy új, alternatív narratívát kínál a készülő film témájához.