Százéves kamerát alakított át egy kísérletező kedvű fotográfus
25 • 03 • 18Szabó Benedek
Egy Skyy művésznéven tevékenykedő fotográfus különleges fényképezőgépet fejlesztett ki. A művész, aki gyakran dolgozik analóg, nagy formátumú kamerákkal, elhatározta, hogy egyik fából készült fényképezőgépét átalakítja úgy, hogy az egyszerre négy filmtekercsre rögzítse a külvilág látványát. Ezeket a leexponált tekercseket egymás alá helyezve egyetlen összefüggő kép kapható, amely a nagy formátumú képekhez hasonlóan részletes látványt nyújt.
A művészeti projekthez Skyy egy Cirkut No.6 Outfit fényképezőgépet vásárolt egy eBay aukción. Ezt a kamerát a Rochester Panoramic Camera Co. gyártotta, kifejezetten panorámaképek készítésére. A huszadik század első éveiben gyártott fényképezőgépet egy speciális állványra kellett szerelni, amelyen a gép körbe tudott fordulni. Ezt a kamerában található rugós óramotorral oldották meg, amely szabályozta a forgási sebességet, és összehangolta azt a zárszerkezet működésével. Amikor a kamera körbefordul a saját tengelye körül, több felvételt is készít, amelyek egymás után helyezve egy széles panorámaképet alkotnak.
A fadobozos, nagy méretű kamerát a művész házilag alakította át. Egyik barátja azzal az ötlettel állt elő, hogy a szabvány nagy formátumú hordozó helyett 35 mm-es filmtekercseket helyezzen a gépbe, amelyeket könnyebb előhívni és beszerezni is. A fotográfus egy számítógépes tervezőprogram segítségével ehhez egy egyedi orsót tervezett, amely igazodik a gép méreteihez, és képes egyszerre négy 35 mm-es filmtekercset befogadni. Miután 3D-nyomtatással elkészült az alkatrész, és a fényképezőgépbe került, a kiegészített fényképezőgép képessé vált arra, hogy 180 fokot körbeforduljon, és eközben a négy filmtekercsre egyszerre készítsen felvételt.
A technikának a művész az Extreme Sprocket Hole Photography nevet adta, amellyel arra is utal, hogy ez az eljárás szokatlan módon ötvözi a száz évvel ezelőtti panorámakamerák, és a később elterjedő perforált film adta lehetőségeket.
A kísérletező alkotó külön módszert fejlesztett ki a filmek előhívására is. Mivel otthonában minden eszköz és vegyszer rendelkezésére állt a fekete-fehér negatívok előhívására, úgy határozott, hogy új eljárást fog kidolgozni a leexponált negatívok előhívására. Erre azért volt szükség, mert az egymás alá kerülő négy filmtekercset pontosan ugyanolyan eljárással, azonos ideig kell a vegyszerekkel kezelni, hogy a kirajzolódó kép mindegyiken ugyanolyan minőségű legyen. A fotográfus szerint azért is fontos azonos körülmények között dolgozni, mert különben egyik-másik tekercs sötétebb vagy világosabb lenne a többihez képest. A hívást azonos méretű Patterson-tartályokban végzi el, ahol minden egyes munkafolyamat egyszerre történhet, ami biztosítja az azonos körülményeket mindegyik tekercs számára. A művész egy fotográfiai szaklapnak elárulta, hogy elsősorban pánkromatikus filmeket használ, amelyek a látható fény minden hullámhosszára érzékenyek, így ezekkel valósághűbb felvételeket tud készíteni.