Momikon – 70 éves az első, sorozatban gyártott magyar fényképezőgép

Hosszú tervező és előkészítő munka után, 1955 márciusában kezdődött meg a budapesti Magyar Optika Művekben a kisfilmes fényképezőgépek sorozatgyártása.

1949. augusztus 15-én az Ipari Központban megtartott értekezleten egyeztették, hogy a következő év elején induló első Ötéves Tervben melyik cég milyen terméket fog előállítani. Ezen a fontos tárgyaláson Bárány Nándor, az Optikai Kutató igazgatója is részt vett és csodálkozva tapasztalta, hogy a keskenyfilm-vetítőt leszámítva semmilyen képpel kapcsolatos termék nem került megemlítésre. Bárány az 1950-es tervezési feladatok közé beillesztett egy kisfilmes fényképezőgépet, amivel feladatként kijelölte az első magyar, már eleve sorozatgyártásra tervezett kamera létrehozását.

Arra azonban még Bárány sem gondolt, hogy beosztottjai és a Magyar Optikai Művek munkatársai nemcsak az első Ötéves Terv végéig, hanem még az azt követő második Hároméves Terv időszakában is a feladat megvalósításán fognak dolgozni. Az mindenestre tény, hogy az Optikai Kutató dolgozói lelkesen fogtak munkához. A 24x32 mm-es képméretű, távmérős, gumírozott vászon redőnyzáras fényképezőgép vázát Szabó Sándor és Lantos Antal Gyula alakították ki. Őket Puska István segítette a felmerülő nehézségek elhárításában.

A 3,5-ös fényerejű, 50 milliméteres gyújtótávolságú, a gépvázba fixen beépített normál objektívet Majoros Sándor tervezte. Az fel sem merült, hogy ez az 1950-es évek elején is már kis fényerejűnek számító objektív legyen az egyetlen lehetősége a felhasználónak. Jarács György egy 2-es, Sebestyén Miklós pedig egy 1,5-ös fényerejű normál objektív terveit készítette el. Gallé Márta pedig egy 35 milliméteres nagylátószögű csereobjektív rajzait tette le az asztalra. (Ezek a későbbiekben nem kerültek gyártásra.)

Az Optikai Kutatóban 1952 decemberére készült el a fényképezőgép első öt példánya. Azokkal Gál Ferenc kezdett el tevékenykedni. Próbafelvételekkel ellenőrizte, hogy a távmérővel egybekapcsolt objektív távolság-, és élességállítása mennyire egyezik meg. Laikus logikával arra gondolhatunk, hogy a két, teljesen különböző fogalomnak azonos végeredményt kellene adnia. Gál 1953 februárjában portré és városképek tucatjain igyekezett a legrövidebb, 0,8 méteres és az átlagos fényképezési távolság 4–5 méteres felvételi helyzeteit ellenőrizni. Az ő javaslatára később, a sorozatgyártáskor a legrövidebb tématávolságot 1 méterben határozták meg.