Menu
Menü

Ezek a képek nyerték el a 2025-ös Pulitzer-díjat

25 • 05 • 07Baki László

A Pulitzer-díj az egyik legrangosabb amerikai szakmai kitüntetés, melyben a nyomtatott és online újságírásban, valamint az irodalomban, zenében, s egyéb művészeti ágakban elismerésre méltó alkotók részesülnek évről évre. A makói születésű amerikai újságíró és sajtómágnás Joseph Pulitzer (Pulitzer József, Makó, 1847. április 10. – Charleston (Dél-Karolina, USA), 1911. október 29.) hagyatékából létrehozott kitüntetést a Columbia Egyetem újságírói kara (Columbia University Graduate School of Journalism) adja ki 1917. június 4. óta.

A Pulitzer-díj fotográfiai kategóriáját 1942-ben alapították, és 1967-ig egyetlen díjat adtak át Pulitzer Prize for Photography néven. 1968-ban a kategóriát két külön díjra bontották: a Pulitzer Prize for Feature Photography (kiemelkedő dokumentarista vagy tematikus fotográfia) és a Pulitzer Prize for Spot News Photography (aktuális hírfotózás) díjakra. Utóbbi 2000-től Pulitzer Prize for Breaking News Photography néven ismert, és olyan kiemelkedő, váratlan eseményekről készült fotókat ismer el, amelyek azonnali reakciót és gyors helyszíni munkát igényelnek.

A 2025-ös Pulitzer-díjakat a fotográfia területén Doug Mills és Moises Saman nyerték el. A két fotóriporter munkája a történelem megörökítésének erejét és felelősségét mutatja meg. Mills Donald Trump elleni merényletkísérlet során készített fotósorozata a Breaking News Photography kategória, míg Saman a szíriai Sednya börtönről készült fotói a Feature Photography kategória fődíját nyerték el.

Doug Mills, a New York Times veterán fotóriportere az Élet a demokrácia színfalai mögött című sorozatáért kapta meg a hírfotózásért járó elismerést. A képek Donald Trump elleni merényletet és az azt követő pillanatokat mutatják be. A zsűri indoklása szerint a sorozat nemcsak esztétikai szempontból lenyűgöző, de kiváló példája annak is, hogyan ragadható meg a kortárs politikai légkör képekben. Mills számára ez már a harmadik Pulitzer-díj.

Fotó: © Doug Mills (The New York Times)Egy pillanat töredéke alatt Trump reagált a fülét súroló golyóra, és ösztönösen odanyúlt a jobb kezével.

0103

Fotó: © Doug Mills (The New York Times)
Egy pillanat töredéke alatt Trump reagált a fülét súroló golyóra, és ösztönösen odanyúlt a jobb kezével.

Fotó: © Doug Mills (The New York Times) Amikor az ügynökök megkezdték a sebesült Trump biztonságos helyre kísérését a színpadról, ő egy pillanatra megállította őket, és ragaszkodott hozzá, hogy a támogatóinak intsen. Ökölbe szorított kézzel, dacosan kiáltotta: „Harc! Harc! Harc!” Ez az ösztönös pillanat később kampányának egyik jelképévé vált, amelyet hívei is lelkesen magukévá tettek.

0103

Fotó: © Doug Mills (The New York Times)
Amikor az ügynökök megkezdték a sebesült Trump biztonságos helyre kísérését a színpadról, ő egy pillanatra megállította őket, és ragaszkodott hozzá, hogy a támogatóinak intsen. Ökölbe szorított kézzel, dacosan kiáltotta: „Harc! Harc! Harc!” Ez az ösztönös pillanat később kampányának egyik jelképévé vált, amelyet hívei is lelkesen magukévá tettek.

Moises Saman, a Magnum Photos tagja és a New York Times Magazine megbízásából dolgozó dokumentarista fotográfus az In the dark című anyagával nyerte el a riportfotózásért járó díjat. Saman képei a Damaszkusztól északra fekvő Szednajában, a világ egyik leghírhedtebb fogolytáborában készültek. A háború alatt a rezsim számtalan aktivistát, politikai foglyot és civilt tartott itt fogva. A Szednaja éheztetések, kínzások és törvénytelen kivégzések helyszíne volt.

Fotó: © Moises Saman (The New Yorker) Mazen al-Hamada aktivista temetési szertartásán több száz rokon és szimpatizáns gyűlt össze, hogy gyászolják és szolidaritásukat fejezzék ki. Sógornője, Majida Kaddo (középen) évekig nem láthatta, mielőtt földi maradványait Damaszkusz közelében megtalálták.

0103

Fotó: © Moises Saman (The New Yorker)
Mazen al-Hamada aktivista temetési szertartásán több száz rokon és szimpatizáns gyűlt össze, hogy gyászolják és szolidaritásukat fejezzék ki. Sógornője, Majida Kaddo (középen) évekig nem láthatta, mielőtt földi maradványait Damaszkusz közelében megtalálták.

Fotó: © Moises Saman (The New Yorker) Eltűnt rokonaikat kereső családok kutatnak a Szednaja börtönben az Aszad-rezsim bukása után.

0103

Fotó: © Moises Saman (The New Yorker)
Eltűnt rokonaikat kereső családok kutatnak a Szednaja börtönben az Aszad-rezsim bukása után.

Fotó: © Moises Saman (The New Yorker) Foglyokról készült fényképek, amelyek valószínűleg a rabosítások vagy a kihallgatások során készültek. Sok fogvatartott számára az itt megörökített arckifejezések – egyesek üresen bámulnak a kamerába, mások láthatóan félnek vagy dacosak – lehetnek az egyetlen nyomai a létezésüknek.

0103

Fotó: © Moises Saman (The New Yorker)
Foglyokról készült fényképek, amelyek valószínűleg a rabosítások vagy a kihallgatások során készültek. Sok fogvatartott számára az itt megörökített arckifejezések – egyesek üresen bámulnak a kamerába, mások láthatóan félnek vagy dacosak – lehetnek az egyetlen nyomai a létezésüknek.

Fotó: © Moises Saman (The New Yorker) A damaszkuszi Mezzeh légitámaszpont alatti pincében a rezsim szűk, ablaktalan cellákban tartotta fogva ellenfeleit. A létesítmény hírhedt volt a foglyokkal szembeni brutális bánásmódjáról. Az ott bebörtönzött és megkínzott személyek között volt a neves aktivista, Mazen al-Hamada is.

0103

Fotó: © Moises Saman (The New Yorker)
A damaszkuszi Mezzeh légitámaszpont alatti pincében a rezsim szűk, ablaktalan cellákban tartotta fogva ellenfeleit. A létesítmény hírhedt volt a foglyokkal szembeni brutális bánásmódjáról. Az ott bebörtönzött és megkínzott személyek között volt a neves aktivista, Mazen al-Hamada is.

Jegyzetek

A 2024-ben Pulitzer-díjat nyert képek ezen a linken tekinthetők meg.

Címkék

Következő

Bezárás