Az idő rétegei és az elhagyott terek emlékezete: válogatás Robert Polidori párizsi kiállításának képeiből

Határozott divatja van napjainkban a természeti katasztrófák és háborús konfliktusok sújtotta vidékek, vagy pusztán az elhagyatott helyszínek hol legális, hol illegális látogatásának és fotografálásának. Ám az időnként felszínes és szenzációhajhász katasztrófaturizmus nem akar, de nem is tud átlépni bizonyos korlátokon, hogy eljusson azokhoz a gondolati perspektívákhoz és vizuális kifejezési formákhoz, melyek kulturális, történelmi, társadalmi, hovatovább művészettörténeti összefüggések kérdéseit igyekeznek feltárni.

A felszín simogatásának egyértelmű ellenpontja az 1951-ben Montrealban született Robert Polidori munkássága, aki már az eszközhasználattal – síkfilmes kamerájával – kijelölte személyes és autonóm alkotói útját. Polidori színes és részletgazdag munkáiban különös hangsúlyt kap a fény és az idő szerepe. Hosszú expozícióval, természetes fényben készült munkái révén képei gyakorta festményszerű hatást keltenek, miközben a felvételek dokumentarista hitelességüket is megőrzik. Fotográfiái gyakran egyfajta pszichológiai portrékként működnek, hogy a tér és az abban található tárgyak meséljenek egykori lakókról, vagy végzetesnek bizonyult történésekről.

Polidori karrierje az 1980-as években indult, amikor elkezdte dokumentálni a versailles-i kastélykomplexum átfogó restaurálását. Azóta számos helyszínt örökített meg, legjellemzőbb munkáit mutatja most be a párizsi Galerie Karsten Greve Présence című tárlata. A kiállításban szereplő fotográfiák között megtalálhatók a Bejrútban 2010-ben készült Hotel Petra sorozat képei, amelyek az 1975 és 1990 között lezajlott polgárháború által sújtott város egyik ikonikus épületének pusztulását dokumentálják. Emellett láthatók a Csernobil melletti Pripjatyban 2001-ben készült felvételei is, amelyek elhagyott iskolák, óvodák és kórházak belső tereit megörökítve dokumentálják a hirtelen megszakadt emberi létezés nyomait. Folytatva az elhagyatottság nyomainak dokumentálását, Polidori 2005-ben, közvetlenül a Katrina hurrikán pusztítása után jutott el New Orleans városába, hogy lefényképezze a hollywoodi katasztrófafilmek forgatókönyveit felülmúló disztópikus állapotokat.

A napjainkban Kaliforniában élő alkotó munkái nem pusztán esztétikai élményt nyújtanak, hanem mélyebb gondolatokat ébresztenek az idő múlásáról, az emlékezésről, az emberi jelenlét nyomairól, valamint az épített környezet összefüggéseiről. A fotográfiák révén a nézők betekintést nyerhetnek olyan helyszínekre, amelyek az idők során jelentős események tanúi voltak, manapság pedig megállíthatatlanul szertefoszló emlékek őrzői. Robert Polidori munkássága egyedülálló módon ötvözi a dokumentarista fotográfiát az autonóm kifejezésmódokkal, lehetővé téve mindannyiunk számára, hogy újraértelmezzük a tér és az idő kapcsolatát, valamint az emberi jelenlét nyomait a világ különböző pontjain.

0103

Fotó: Robert Polidori: Marie-Thérèse de Savoie-Carignan, princesse de Lamballe, MV 3905, by l'atelier of Antoine-François Callet, 18th Century. Chambre du capitine des gardes, (29) CCE.01.065, Corps Central - R.d.C, Château de Versailles, France, 2009
Photo montée sur aluminium / Photo on Aluminium mounted Ed. 1/5 182.9 x 152.4 cm / 72 x 60 in Cadre / Frame : 186.5 x 156.5 x 5 cm / 73.4 x 61.6 x 2 in
© Robert Polidori Courtesy Galerie Karsten Greve Cologne, Paris, St. Moritz