Zoltai András nyerte el a Hemző-díjat 2025-ben
25 • 06 • 11Punkt
A 35 év alatti magyar fotográfusnak adható elismerést a Hemző Károly Alapítvány hívta életre azzal a szándékkal, hogy ápolja Hemző Károly emlékét és segítse a fiatal magyar fotográfusokat. Az idei pályázaton öt remek finalista – köztük Mohos Zsófia, Varga Dzsenifer, Mohos Márton és Horváth Júlia – közül választotta ki a díjra a szakmai zsűri Zoltai Andrást, akinek sorozatát már itt a Punkton is bemutattuk.
Zoltai Andrást – aki az idén már harmadszor lett finalista – több éven át tartó elmélyült és elkötelezett munkával felépített sorozatai alapján választotta ki a zsűri a Hemző Károly-díjra.
A víz és az ember viszonyának egyre inkább diszharmonikussá váló kapcsolata, a tengerszint emelkedésének, a talaj eróziójának negatív hatásai, a természet szeszélyének egyre inkább kiszolgáltatott emberek erőfeszítései, illetve a víz egyre aggasztóbb hiánya, az elsivatagosodás jelensége sokakat érint és foglalkoztat. A fotográfus munkássága azért is figyelemre méltó, mert a kényes kapcsolatot a víz és az ember között nemcsak Magyarországon vizsgálja, kutatja és követi nyomon, hanem évek óta dolgozik az indiai Majuli szigetén is. Az elmúlt három évben markáns és egységes képi stílust alakított ki. Fotói epikusan, tárgyilagosan beszélik el a történéseket, mutatják meg a jelenségeket, mégsem szenvtelenül és együttérzés nélkül.
Zoltai András számos tekintélyes magazinban publikál világszerte, többek között a Washington Postban, a Libérationban, az El Paisban vagy a Le Monde-ban. Háromszor nyerte el a Pécsi József-ösztöndíjat. Az európai FUTURES program tehetségei közé választották és a NOOR Academy Alumni tagja. Két éve rendezett emlékezetes egyéni tárlatot az East of Eden Galériában a Blue Memoir anyagából. Jelenleg albumát készíti első, amelyet majd az arles-i fotófesztiválon mutatnak be a nyáron.
Zoltai András: Blue Memoir (2022–)
Vizuális napló vízről és emberről Magyarországon
Blue Memoir című fotósorozatomban az ember és a víz közötti törékeny, mégis kiszolgáltatott kapcsolatot vizsgálom Magyarországon. Szeretném bemutatni a víz annak elszigeteltségét fizikai, társadalmi, illetve spirituális szinten. Magyarországot vízügyi nagyhatalomnak tekintik, vízkészletei mind mennyiségben, mind minőségben egyedülállóak a Kárpát-medencében. Az elmúlt években azonban Magyarországot is példátlan aszályok, szélsőséges időjárási események, szárazság és vízh iány sújtotta. Felmerül a kérdés: hogyan lehetséges, hogy Magyarországon egyszerre sok és kevés a víz?
Az elmúlt 200 évben kanyargó folyóinkat intenzíven szabályozták. A víz borította élőhelyeket lecsapolták az iparosítás és az intenzív mezőgazdaság oltárán. A folyók természetes ártereit szántóföldek és az ezek öntözésére szolgáló csatornahálózat váltotta fel, elvágva az embereket a víztől és néhány évtized alatt kiszárítva ezzel az országot. Az emberi beavatkozás felgyorsította a klímaváltozás ránk gyakorolt hatásait, és a tendencia folytatódni látszik. A víztől való elszigetelődésünk a rövidlátó vízgazdálkodás következménye, amely rendszerszintű válságot okozott a természet eredendő működése és az ipari valóságunk között.
A vízzel való kapcsolatunkat természetesnek vesszük, de vajon mennyire vagyunk kiszolgáltatottjai a körülöttünk zajló változásoknak?
Zoltai András Blue Memoir című sorozatának további képei ezen a linken tekinthetők meg.