„A világ abban a pillanatban válik izgalmassá, amikor elkezdesz látni!”

Külön kihívást jelent egy kurátornak, ha a kiállítás egyszerre több művészt fog össze, valamint, ha az alkotások mellett a műgyűjtő szellemiségét is szeretné hitelesen visszaadni. Ha az ötvenéves Sam Wagstaff nem találkozik össze 1972-ben New Yorkban az akkor mindössze huszonöt éves Robert Mapplethorpe-pal, akkor talán létre sem jött volna ez a kiállítás. Wagstaff „szeme” különleges volt, a legkülönbözőbb korszakokból és stílusokból származó műveket gyűjtötte: az erotikától a tájképeken át a portrékig. Többek közt ezt mutatja be egy dinamikus kiállítás keretein belül a párizsi székhelyű Galerie Miranda.

A Galerie Mirandát 2018-ban alapították. A képzőművészeti fotográfiára szakosodott galéria nemzetközi művészeket és a hazájukban ünnepelt, de Franciaországban és Európában kevéssé ismert alkotásokat mutat be. A galéria tulajdonosa, a francia-ausztrál származású Miranda Salt egyedülálló ötlettel állt elő: Sam Wagstaff által gyűjtött, olyan klasszikusoktól származó fényképeket, mint Eugène Atget, Patrick Bailly-Maître-Grand, la Comtesse de Castiglione, Walker Evans, Paul Facchetti, Franco Fontana, Luigi Ghirri, Charles Jones, Robert Mapplethorpe, Étienne-Jules Marey, Lisette Model, Pierre Molinier — Terri Weifenbach kortárs természetfotói köré telepített vintage alkotásaival állítja ki közösen. Ezzel szokatlan esztétikai utazásra hív, melyben az ikonikus fotográfiákat lírai természetképek egészítik ki, így alakítva azt a harmonikus hatást, amit a Treasure Hunt: Megemlékezés Sam Wagstaffról című kiállítás kínál. Az alkotások mindemellett a bemutató ideje alatt váltakoznak, így mutatva be részletesen Wagstaff több évtizedes gyűjtésének eredményét. A mostani tárlat egy korábbi, 2016-os Sam Wagstaff – A hajsza izgalma című kiállításból inspirálódott, mely akkoriban a Los Angeles-i Getty Centerben volt látható. A kurátor ennek hatására kezdett el kutatni a Baudoin Lebon galéria hatalmas archívumában, amelyet több mint 40 év alatt gyűjtöttek össze.

Sam Wagstaff kurátor, gyűjtő és mecénás, Robert Mapplethorpe mentora és szeretője, felbecsülhetetlen hatással volt a kortárs művészet és fotográfia világára, valamint a huszadik század második felének meleg identitásának alakulására. Wagstaff 1921-ben New Yorkban, egy felsőosztálybeli család gyermekeként látta meg a napvilágot, és korai évei a környezete által elvárt sémát követték: a Hotchkiss és a Yale után a haditengerészetnél szolgált, majd a Madison Avenue-n lett reklámügynök. Megnyerő külsejével Wagstaffot az 1940-es évek végén az egyik legfelkapottabb agglegénynek tartották. Mivel azonban homoszexualitását titkolni kényszerült, egyre kényelmetlenebbül érezte magát karrierje és kettős élete miatt. Felhagyva a reklámszakmával, a művészettörténet felé fordult, és olyan személyes átalakulásba kezdett, amely visszhangozta az 1960-as évek társadalmi, kulturális és szexuális forradalmát. Kezdetben a festészet és szobrászat érdekelte, de fotográfus partnerének köszönhetően a figyelme a fényképészet felé irányult.

– mondja Wagstaff, aki valóban az elsők között volt azon műgyűjtők sorában, akik a fotográfiában is meglátták ugyanazt az értéket, mint más képzőművészeti alkotásoknál. Halálakor gyűjteménye mintegy 26 ezer fényképet számlált. A kísérő művész, a 2015-ös Guggenheim-ösztöndíj nyertese, Terri Weifenbach 1957-ben született New Yorkban, azóta azonban Párizsban él és alkot. A kiállításon a 2019-ben a Des Oiseaux gyűjteményben publikált, majd a Cloud Physics (2021) című sorozatából láthatunk melankolikus csendéleteket.