„Az ízlés állandó, a stílus viszont évszakonként változik” – Bill Cunningham archívuma a New York Historical Society gyűjteményébe került

„Több száz megnyitót, éttermet és bált megfigyelve arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon kevés ember születik valóban kifinomult ízléssel. Nevetséges feltételezés, hogy a pénz ízlést hoz magával; ez egyértelműen nem így van. Valójában gyakran csak annyit tesz, hogy lehetőséget biztosít a rossz ízlés hangosabb, hivalkodóbb kiélésére. A felső tízezer halálra van rémülve attól, hogy valaha is kifejezze saját személyiségét vagy ízlését, a kritikától való félelem miatt. Még ezekkel az aranyozott, milliárdos előnyökkel sem vásárolhatsz ízlést, mivel az a viselés módjában rejlik; abban, ahogyan a test mozog, a viselő lelkének mélyén rejlő minőség olyan hangosan beszél, hogy már nem is látod, amit visel. A kifinomult társadalmi körökön kívüli nők gyakran nagyobb szabadságot élveznek személyes ízlésük kifejezésében. Az ízlés mindkét oldalról jöhet: a felnőtté válás környezetéből, és olyan szülőktől, akik tudják, mikor kell a gyermeket finom zenével, könyvekkel, művészettel és barátokkal körülvenni. Isten kegyelme pedig éppúgy bőséges a szegények számára is. A világ legnagyobb művészei és zenészei közül sokan szerény körülmények közül származtak. Egy szobalánynak is lehet kiváló ízlése, például ahogyan megköti a kötényét. Az ízlés állandó, a stílus viszont évszakonként változik.”