A Netflix lépése új fejezetet nyit a „Napalm Girl” körüli vitában
25 • 09 • 17Kéri Gáspár
A történet, amely év eleje óta borzolja a fotográfiai közösséget, újabb fordulóponthoz ért. A Netflix megvásárolta annak a The Stringer (A riporter) című dokumentumfilmnek a streaming jogait, amely megkérdőjelezi a vietnámi háború egyik legismertebb képe, a The Terror of War (A háború borzalmai), közismertebb nevén Napalm Girl (Napalmlány) címen is ismert fotográfia szerzőségét. A PetaPixel az elsők között adott hírt a fejleményekről, majd napokkal később a fotóriporter, Nick Ut reakcióját is közölték.
A The Stringer: The Man Who Took the Photo (A riporter: A férfi, aki a fotót készítette) idén januárban debütált az egyik legfontosabb nemzetközi független filmes megmérettetésen, a Sundance filmfesztiválon, majd azonnal heves vitákat váltott ki. A film készítői szerint a közismert, 1972-ben készült háborús képkocka – amelyen a meztelenül menekülő, akkor kilencéves Kim Phúc látható egy napalmtámadás után – valójában nem Nick Ut, hanem Nguyen Thanh Nghe egykori vietnámi stringer – a hírügynökségeknek alkalmilag és külsősként dolgozó fotóriporter – expozíciója. Az állítás súlyát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezt követően az Associated Press (AP) több hónapos vizsgálatot indított, amely során archív anyagokat tanulmányoztak újra, valamint szemtanúkat és fotóriporter kollégákat is meghallgattak. A hírügynökség végül egyértelműen kijelentette, hogy nincs elegendő bizonyíték a szerzőség megkérdőjelezésére, így hivatalosan továbbra is Nick Utot tekintik a kép készítőjének.
A PetaPixel szeptember 3-i cikke szerint a Netflix megállapodott a streaming jogok megszerzéséről, és a dokumentumfilm várhatóan még az idén elérhető lesz a platformon. Bár a film író-producerei, Fiona Turner és Terri Lichstein eddig nem adtak hozzáférést a sajtó számára a filmhez, a hír már önmagában garantálja, hogy a vita a nemzetközi közönség elé kerül. Néhány nappal később a PetaPixel újabb részletes cikkben számolt be Nick Ut reakciójáról. A Pulitzer-díjas fotográfust a franciaországi Perpignanban, a Visa pour l’Image-on, a fotóriporter szakma egyik meghatározó nemzetközi fesztiválján a minap állva tapsolta meg a közönség. Ut itt olvasta fel levelét, amelyben határozottan visszautasította a dokumentumfilm állításait.
„Ez az én képem” – fogalmazott, emlékeztetve arra, hogy több szemtanú is megerősítette munkáját, és az AP alapos vizsgálata sem talált hiteles ellenérveket, valamint bizonyítékokat. Ügyvédei közleményben ítélték el a filmet, amely szerintük önző narratívát épít Ut hitelességének lerombolására. Ha szükségessé válik, a fotográfus jogi lépéseket is hajlandó tenni öröksége és jó híre megvédése érdekében. Mindeközben a perpignani fesztivál alapítója, Jean-François Leroy szintén kiállt Ut mellett, hangsúlyozva, hogy a Visa pour l’Image célja a fotóriporteri munka tiszteletének megőrzése, és szerinte a dokumentumfilm leginkább kampányszerű támadásként értelmezhető.
0103
Fotó: Részlet a The Stringer: The Man Who Took the Photo című dokumentumfilmből / Netflix
A magyar olvasók számára sem ismeretlen a történet, hiszen a Punkt januárban számolt be először a Sundance-bemutatóról, majd márciusban Nick Ut megszólalásáról, júniusban pedig arról, hogy világhírű fotográfusok álltak ki mellette. Minden alkalommal hangsúlyoztuk, hogy bár a film szenzációs állítása komoly visszhangot keltett, a bizonyítékok eddig nem támasztották alá a szerzőség megkérdőjelezését.
A Netflix belépése természetesen új dimenziót ad az ügynek. A világ egyik legjelentősebb streaming szolgáltatójának globális közönsége révén a film várhatóan széles vitát fog generálni, különösen abban az időszakban, amikor a fotó hitelessége és a képekbe vetett bizalom amúgy is kiemelt témaként van jelen. A vita innentől nem egyetlen ikonikus kép körül forog, hanem arról is szól, hogy miként alakítja a kortárs dokumentumfilm és a streaming ipar a kollektív emlékezetet.
Nick Ut számára ez az egész történet egyszerre személyes és szakmai ügy. A vietnámi-amerikai fotográfus valójában egyetlen képpel írta be magát a fotográfia történetébe, majd élete vége felé meg kell védenie saját szerzőségét. A következő hónapokban látni fogjuk, hogy a közvélemény mennyire lesz fogékony a dokumentumfilm által kínált alternatív narratívára, és hogy mennyire marad erős a szakmai közösség támogatása.
