Újradefiniálni a szépet – Edward Weston és Tyler Mitchell képei párbeszédben
25 • 09 • 22Szabó Liliom
A Maison Européenne de la Photographie (MEP) harminc év után újra Edward Weston munkáit mutatja be egy kiállításon Tyler Mitchell első franciaországi intézményi bemutatója mellett. Két különálló tárlat, más-más emeleten, de a fotográfusok hitvallása mégis szépen összecseng, és az évszázados különbségből fakadó feszültség finom visszhangot képez. A kiállítás kurátorai – Michael G. WilsonSimon Baker, a MEP igazgatója, valamint Polly Fleury és Hope Kingsley, a Wilson Centre for Photography munkatársai – koncepciója nem összehasonlítja, hanem párbeszédbe állítja a két úttörő fotográfust.
Edward Weston munkássága alapjaiban járult hozzá a modern fotográfia megteremtéséhez, amikor felhagyott a piktorialista stílusjegyekkel, és egy letisztult, mégis költői esztétikát alakított ki. A tárlaton a több mint száz vintage nyomattal ezt a sikeres kísérletezői hozzáállást és újszerű látásmódot igyekeznek bemutatni, olyan ikonikus művekkel, amelyek eddig ritkán vagy egyáltalán nem voltak láthatók a francia fővárosban. Weston remekművei mellett többek között Edward Steichen, Alfred Stieglitz és Anne Brigman piktorialista stílusban készült felvételei is láthatók, gazdag és egyedülálló perspektívát nyújtva a fotográfia akkori két fő csapásirányáról.
Bár Weston képei láttán kortársai megdöbbentek, sosem szeretett volna provokálni vagy felhajtást kelteni. Humanista látásmódjának köszönhetően olyan dolgokat vett észre a tájban és az emberi testben, amelyek a valóság egy új megragadásához vezettek. Nagy formai szigorral a hétköznapi tárgyakat vizuális motívumokká alakította át, képein ettől fogva a kompozíció az érzékelés aktusává vált. Természetes különcködése a helyszínek megválasztásában is megjelent: távol a korabeli városi modernizmustól, a vidéki, bensőséges tereket részesítette előnyben. „A felhők, testek, kagylók, paprikák, fák, sziklák, kémények nem mások, mint egymástól függő, egymással összefüggő részei egy egésznek, amely az élet” – vallotta. Témaválasztásának gazdagságát bizonyítják az aktok, a csendéletek és a tájképek, nem beszélve a közeli munkatársairól, például Tina Modottiról készült intim portrékról. Ikonikus képei közül számos eredetiként, a művész által kézzel nyomtatott formában kerül kiállításra.
A saját magát tápláló tűz, amely megvolt Edward Westonban, jelen van Tyler Mitchellben is. A fiatal fotográfus felvételein a fekete testek, amelyeket büszkeség, szelídség és méltóság hat át, új vizuális narratívát kapnak. A reprezentáció egyszerre politikai és költői gesztus. Mindkét alkotó a modernitás formáit testesíti meg a saját idejében. Weston esetében ez egy stílusbeli váltáson keresztül érvényesül, Mitchell pedig a maga részéről egy olyan kortárs Amerikát képzel el, amely befogadó és egyenlőségre törekszik – álma a valóságban gyökerezik, de a jövő felé orientálódik. Mindketten a maguk módján, a maguk korában rajzolják meg a „modern Amerika” körvonalait, ahol társadalmi szükség újradefiniálni a szépet, ezzel együtt pedig a történetek folyását, azt, ahogy a jelent, a múltat és a jövőt figyeljük.
Edward Weston — Becoming Modern.
Tyler Mitchell — Wish This Was Real.
MEP – Párizs
2025. október 15. – 2026. január 25.