Brandt portréi olyan embereket mutatnak be, akik klímakatasztrófák miatt veszítették el otthonukat, de a képeken egy időben megjelennek megmentett állatok is, amelyek már sosem térhetnek vissza a vadonba. A sorozat az ökológiai és társadalmi igazságosság iránti vágyról tanúskodik, és hangsúlyozza emberek és állatok közös kiszolgáltatottságát.
A nagyszabású fényképsorozat első két fejezetében a szereplőket köd veszi körül, amely szürreális atmoszférát teremt, úgy, mintha az ismert világunk vége és egy új korszak hajnala közötti határon mozognának. A felvételeket a csend uralja, ugyanakkor egyszerre jelennek meg a szépség és a pusztulás minőségei. A portréképek földrajzi és kulturális határokon túl is szólnak hozzánk. Zimbabwétől Bolívián és a Fidzsi-szigeteken át Jordániáig minden arc ugyanazt a küzdelmet jeleníti meg. Ezek az országok ugyan minimális mértékben járultak hozzá a klímaválság kialakulásához, mivel szén-dioxid-kibocsátásuk elenyésző az ipari nemzetekéhez képest, mégis éppen ezeket az országokat sújtják a legjobban a gazdagabb világ által előidézett ökológiai katasztrófák.
A művész alkotásai most a brüsszeli Hangarban debütálnak. Ez a kiállítótér a kortárs fotográfia legfontosabb alkotóinak ad teret munkáik bemutatására, miközben műkereskedelmi profillal is dolgozik. Innovatív művészeti központként inspiráló, kísérletező tér arra, hogy a bemutatott alkotók és közönség találkozhasson, így szellemiségében kifejezetten illeszkedik Brandt elképzeléseihez. A művész munkái elmélyülésre és önvizsgálatra hívnak, egyben párbeszédet is kezdeményeznek bolygónk veszélyezettségéről, mivel nemcsak egy kibontakozó tragédiát mutatnak meg, hanem arra ösztönöznek, hogy számot vessünk saját, abban játszott szerepünkkel.
