A keleti nap – A japán fotográfia reflexiója az olasz spatializmusra és a francia dimenzionalizmusra

Az én olvasatomban ez az egyszerű tőmondatban megfogalmazott kiállításcím még mindig számtalan olvasatot foglalhat magába a képek láttán. A mumok egyes termeiben más és más jelentésréteggel bír a kiállítás címe. Az öt teremben elhelyezkedő kiállítás címének jelentésárnyalatai:

Téged sohasem kérlelnélek.

Téged soha nem foglak megkérdezni.

Téged soha meg nem kérdeznélek.

Nem szükséges Téged megkérdeznem.

Soha nem foglak faggatni.

Aki azt szeretné viszontlátni Kazuna Taguchitól, amit 2008–2009-ben állított ki,[1] annak számolni kell azzal, hogy ez a sorozat egy gyökeresen más koncepcióra épül.  Előképnek tekinthető azonban Kazuna Taguchi A Quiet Sun (Egy csendes nap)[2] című kiállítása 2022-ből a Ginza Maison Hermès Le Forumban, amelynek a térérzék a központi témája.

Az 1979-ben Tokióban született festőművész 2013 óta él Bécsben. Japánból emigrált Ausztriába. Mint japán migráns él Ausztriában, miközben a görög mitológiából Eurüdiké történetét dolgozza fel. A mumokban kiállított I’will never ask you (Sosem foglak megkérdezni) című anyag a egyrészt a The Eyes of Eurydice (Eurüdiké szemei) című korábbi sorozatából merítkezik, a 2019-tól 2022-ig tartó időszakból. Ennek az anyagnak a stílusjegyei magukon hordozzák Abelardo Morell (1948) és Hannah Höch (1889–1978) szellemiségét. A mumokban kiállított anyag másik része az In Anticipation, azaz Előreláthatóan című sorozat 2025-ből.

Az 2025-ben Bécsben rendezett kiállítás megkísérelte egy európai hagyományokra hagyatkozó építészeti térben rekonstruálni a legutóbbi tokiói Kazuna Taguchi-kiállítást, ahol természetes fénnyel is tagolták a teret –a kiállításba belekomponálták az állandóan változó fényviszonyokat. A mumokban statikus egyensúlyra törekedtek, magukra hagyták a műveket a szórt mesterséges fénnyel, eltekintettek attól, hogy kitegyék a hangsúlyokat a megvilágítással. A tokiói Le Forumban az anyag bemutatásánál egyfajta dinamikus egyensúlyralétrehozásával a természetes fény és az üvegszerkezetek át és átszerkesztik a tér arányrendszerét. A statikus egyensúly esetében nem történik semmi, semmi kiszámíthatatlan. A dinamikus egyensúlyra való törekvés esetében megsokszorozódnak a lehetőségek, minden mozgásban van – adott esetben a természetes fénynek köszönhetően. A 2022-es tokiói kiállításán úgy használták fel a természetes fény által kínált lehetőségeket, hogy jó ritmusérzékkel belekomponálták a Le Forum terének adottságait.

Az I’will never ask you (Sosem kérdezlek meg) című kiállításon viszont feltűnő a kiállítótérben a fény hiánya. Hozzászoktunk a szó hiányához a kiállítótérben, egyetlen hang nélkül is élnek a képek. A mumok esetében képaláírások sem fogadnak. A négyzet alakú térben minden falon egy kép van középre rendezve. Kamo no Csomei (1155–1216) japán költő szerint a yūgen érzése nincs közvetve szavakba foglalva, de szimbolikusan-esszenciálisan átjön a látvány által megfogalmazva. Az üresség, az üres, lélegző terek nem valaminek a hiányát jelzik, hanem azt a potenciált, hogy ezt a helyet bármivel még ki lehet tölteni. Az Eurüdiké szemei sorozatban próbacsíkot, rendesen kifixálatlan nyomatokat, képeslapok letépett darabjait és fotóvászonra nyomtatott képfragmentumokat egyaránt felhasznál Kazuna Taguchi. Ezáltal újramixeli az idősíkokat úgy, hogy rajtahagyja kézjegyét. Érzékeny megfogalmazás jellemzi Kazuna Taguchi stílusát. Nagyon apró jelekból is meg lehet érteni a változást, dekódolni lehet üzenetét. Úgy dolgozik képein, hogy tisztában van azzal, ami a művészeti anatómiában ismert, hogy ha egyetlen izmot megmozdítunk, akkor ezzel a test összes izmának helyzete megváltozik. Finom, kényes, ha megfogalmazásait tekintjük, mégis célba ér az üzenete. Kazuna Taguchinak a Tokió–Bécs tengelyen mozgó művész észjárásának hasonló a logikája mint ahogyan az emlékezet működik. Konkrétan az Eurüdiké szemei című sorozatban Kazuna Taguchi eltolja a hangsúlyt a történetben, így Eurüdiké, akit érnek a tekintetek, passzív szereplője a történetnek.