Naima Green kiállítása az anyaságról a New York-i ICP-ben

A Cornell Capa által alapított ICP-ben az Instead, I spin fantasies („Ehelyett fantáziákat szövök”) című kiállítás, amelyet Elisabeth Sherman vendégkurátor és Naima Green fotográfus rendezett, a terhesség szociokulturális hátterét és az anyaság egy eddig ismeretlen oldalát tárja fel. A több tucat sosem látott felvétel között vannak albumin- és lumeneljárással készült fényképek is, de a tárlat részét képezi egy, a kiállítótér építészetéhez illeszkedő, helyspecifikus, vinilből készült installáció is.

Naima Green Harlemben szocializálódott queer művészként elsődleges inspirációjának tartja az egyének és közösségeik közötti dinamikák megörökítését. Alkotói folyamataiban szívesen kísérletezik különféle fotográfiai eljárásokkal, hanghatásokkal és kísérleti filmekkel. A mostani önálló kiállítása alkalmával Green az anyaság és a hagyományostól eltérő családalapítás témáit vizsgálja, legyen szó önmagáról, a családjáról vagy a közösségéről. Ezek a felvételek hol életrajziak, hol pedig a fikció és a valóság peremén állnak, ilyenek azok az önarcképek is, amelyeken a fotográfus egy terhességet imitáló műhassal szerepel. Az alkotó mély önismereti utat jár be, melynek végén nyitott kérdésként hagyja lebegni saját, terhesség utáni vágyát.

A fotográfusnak nem ez az első egyéni kiállítása, hiszen korábban többek között az Astor Weeksnél, a Baxter St at CCNY-nél, a Fotografiskában, valamint a virginiai VCU Kortárs Művészeti Intézetében is állított már ki. A kurátor szerint ez egyfajta fordulópont lehet az alkotó életében: „Az Instead, I spin fantasies Naima Green figyelemre méltó új projektje, amely előreviszi alkotói kiteljesedésében, és jelentőségteljes módon kérdőjelezi meg a fikció és a valóság közötti határokat. Ahelyett, hogy egy már megtörtént élményre reflektálna, Green jövőbeli lehetőségeket képzel el, és azt vizsgálja, hogyan használhatjuk a fényképezést saját életünkben.”

Fényképein egyfajta mágikusan realisztikus életet hoz létre – jelenetek és pillanatok, lelkiállapotok és szubjektív nézőpontok összességét –, ezáltal különböző archetípusokat és antiarchetípusokat vizsgál, legyen szó külvárosi vagy nagyvárosi környezetről, belső vagy külső terekről. A terhességet nem magányos folyamatnak, hanem közösségi tapasztalatnak tekinti, ahol jó esetben az új élet kihat a barátok, biológiai és választott családtagok életére és átszövi azt. A művész a terhes nő archetípusát nem mint érinthetetlen szentet emeli piedesztálra, hanem rámutat a tapasztalatot formáló társadalmi erőkre és a megszámlálhatatlan kérdésre, amely a szülővé válás lehetséges útján felmerül. Naima Green mindezeket figyelembe véve megjeleníti témája súlyosságát, de helyet hagy annak az euforikus örömnek és az új élettel előrevetített lehetőségekben való álmodozásnak is, amely a családteremtés folyamatában rejlik.