Menü

„Én készítettem azt a képet” – November 28-tól a Netflixen látható a világ egyik leghíresebb fotójának szerzőségét vitató dokumentumfilm

25 • 11 • 28Baki László

A The Stringer (A férfi a fotó mögött) című dokumentumfilm – melyről itt a Punkton már többször is beszámoltunk – egy fél évszázados rejtélyt bont ki: ki készítette valójában a világhírű Napalm Girl című felvételt? A Sundance fesztiválon bemutatott dokumentumfilm november 28-tól magyar szinkronnal a Netflixen is elérhető.

FIGYELEM, SPOILER! Ez a cikk ismerteti a The Stringer tartalmát.

A film Bao Nguyen rendezésében a vietnámi háború egyik legmegrázóbb pillanatát rögzítő kép körül kialakult 50 éves narratívát kérdőjelezi meg. A sokkoló felvételt 1972-ben az AP Nick Ut nevével hozta nyilvánosságra, aki ezzel Pulitzer-díjat nyert, ám a dokumentumfilm azt állítja: a képet valójában egy vietnámi fotográfus, Nguyen Thanh Nghe készítette. A történet kulcsfigurája Carl Robinson, az AP egykori fotószerkesztője szerint főnöke, Horst Faas utasítására cserélte le Nghe nevét Nick Utéra, és ezt az elhallgatott igazságot 50 éven át hordozta. Robinson felidézi, hogy 1972-ben, a háborús káosz közepette, a stringerek – köztük Nghe – gyakran kiszolgáltatott helyzetben dolgoztak. A külföldi hírügynökségeknek leadott képek sokszor nevük nélkül vagy mások neve alatt jelentek meg, a kreditálás pedig esetenként politikai, szervezeti vagy egyszerűen logisztikai okokból torzult.

„Ez egy bonyolult történet. A lényeg, hogy nem Nick készítette azt a híres képet. Ideje megszabadulnom a bűntudattól. (...) A csapatunkba számos vietnámi és ázsiai fotós tartozott, valamint Faas számos szabadúszó fotográfust is alkalmazott. A kislány fotóját az egyik szabadúszó készítette.”

– hangzik el a dokumentumfilmben, melynek feszültsége abból táplálkozik, hogy Robinson és Nghe egymástól független visszaemlékezései meglepő pontossággal fedik egymást, miközben az AP korábbi vizsgálata továbbra is Nick Ut szerzőségét erősíti. A film azonban nem áll meg a személyes vallomásoknál: nyomozásként épül fel, az alkotók pedig forenzikus fotóelemző csapatot is bevonnak, amely térbeli-időbeli rekonstrukcióval próbálja meghatározni, ki hol állt a döntő pillanatban. Az elemzés szerint a döntő bizonyíték az lehet, hogy a rekonstruált felvételek alapján Nick Ut legalább 18 méterre állt attól a pozíciótól, ahonnan a Napalm Girl elkészülhetett. A forenzikus vizsgálat olyan képeket is beazonosít, amelyeket ebben a távolságban ténylegesen ő készített, ezek mind AP-fotóként, Ut nevével jelentek meg.

„Több mint 50 évig őriztem magamban ezt a titkot: én készítettem azt a képet. És most már beszélhetek róla.”

– mondja Nghe.

Azonban a rekonstrukció több bizonytalansági tényezőt rejt: nem ismerjük az eredeti felvételek pontos időpontját, és a gyerekek menekülésének útvonala sem rekonstruálható teljes pontossággal, ráadásul az AP későbbi vizsgálata szerint a helyszínt műholdképek alapján nem lehet teljes bizonyossággal beazonosítani. A film arra is kitér, hogy a fotót valószínűleg nem Leica, hanem Pentax géppel készítették – Ut állítása szerint testvére régi Pentaxát is magánál hordta azon a napon –, ám ezt a momentumot sem vizsgálják mélységében. A film így a klasszikus összeesküvés-elméletek hangulatát idézve jut el ahhoz a következtetéshez, hogy a hivatalos történet akár téves is lehet.

A The Stringer kétségtelenül izgalmas és elgondolkodtató film: a szerzőség, az etika, a fotóriporteri munka láthatatlan hierarchiái és az emlékezet működése mind hangsúlyos szerepet kapnak benne. Ugyanakkor a bizonyítékok egy része erősen indirekt, a szereplők nagy része pedig már nem él, így nem reagálhat az állításokra. A film így nem bontja ki a vitás pontokat mindkét oldalról, ezáltal nem mutat fel egyértelmű bizonyítékokat a kép szerzőségét illetően, ehelyett új kérdéseket vet fel.