Az alkotók egyfajta dokumentarista megközelítést ötvöznek vizuális gazdagsággal, mindeközben a formai határokat elmosva multimédiás műveket hoznak létre. Munkáik olyan égető kérdéseket vizsgálnak, mint az identitás, a spiritualitás, az otthon fogalma, vagy a környezet és az őslakos közösségek élete. A fotográfia így nemcsak személyes kifejezés, hanem az alternatív nézőpontok, kulturális elmélkedés és kollektív társadalmi cselekvés médiuma is.
Xyza Cruz Bacani megrendítő fekete-fehér képei a munkások emigrálását és az alapvető jogaikért folytatott küzdelmet dokumentálják. We Are Like Air (Olyanok vagyunk, mint a levegő) című projektje édesanyja és más hongkongi migráns nők történetét meséli el. A fülöp-szigeteki fotózsurnalizmus kevés női úttörőinek egyike, Nana Buxani az 1970-es évektől kezdve dolgozik hosszú távú projektjein, amelyek fókuszában a hajléktalanság problémája, az őslakos közösségek és a háborús övezetekben élő nők állnak. Tommy Hafalla munkássága mellett sem lehet szó nélkül elmenni: a fülöp-szigeteki fotográfus évtizedek óta fényképezi a hegyvidéki Cordillera régió őslakos közösségeinek életét és rituáléit. Főként analóg módszerekkel dolgozik, gyakran alternatív technikákat, például platinotípiát alkalmaz, ezzel is hangsúlyozva a hagyomány és a lokális kreativitás értékét. A tárlatot színesítő MM Yu helyspecifikus installációkból készített fotográfiái előtt is elidőzhetünk, amelyek Manila változó városképét és lakóit mutatják be. Kollázsszerű, vegyes technikájú munkái absztrakt, gyakran szürreális konstellációkba sűrítik megfigyeléseit.
