Diane Arbus retrospektív kiállítása kétszer annyi képpel tért vissza Berlinbe

A kiállításon a fényképeket Matthieu Humery, a LUMA Arles vezető kurátorának tudatos döntéséből fakadóan spirál alakban, mintegy labirintusként rendezték el, különösebb időrendi vagy tematikus csoportosítás nélkül. A látogatókat ezáltal finoman arra szólítják fel, hogy fedezzenek fel váratlan kapcsolatokat a látszólag össze nem függő művek között. Annyi bizonyos: mindegyik felvétel mögött ott az érzékeny lelkületű fotográfus, aki nem kívánta a hírességek életét élni. Kezdetben férjével együtt divatfotográfusként dolgozott, de a kereskedelmi fókuszú projektekben nem találta meg azt a mélységet, amelyet azután melegbárokban, drag show-kon és társadalom peremén élőket fényképezve lelt fel. Kora egyik legeredetibb és máig nagy hatású művészének merész fekete-fehér fényképei lerombolták az akkori esztétikai konvenciókat és számos más női fotográfusnak adtak bátorságot ahhoz, hogy sötétebb témákhoz nyúljanak. Arbus legfontosabb alkotói korszaka az 1950-es évek végétől 1971-ig tartott. A világ egyik legnyüzsgőbb városát fényképezve, New Yorkban a háború után bőven talált sokszínű és lebilincselő történetekkel bíró portréalanyokat. 1962 körül úgy döntött, felhagy a 35 mm-es formátum használatával, hogy áttérhessen egy a nyakában, derékmagasságban logó középformátumú kamerára, amely így lehetővé tette számára, hogy szemkontaktust tartson, ezáltal közelebb kerüljön lélekben alanyaihoz.

Diane Arbus első önálló kiállítása Berlinben közel tizenöt évvel ezelőtt, 2012-ben volt a Gropius Bauban; most pedig kétszer annyi képpel mutatja meg, hogy hagyatéka egy pillanatra sem vesztett az értékéből vagy az aktualitásából.