Mohos Zsófia: Kiskarácsony

A Hemző Károly Alapítvány 2025-ben tíz jelölt közül választotta ki azt az öt finalistát – Horváth Júliát, Mohos Mártont, Mohos Zsófiát, Varga Dzsenifert és Zoltai Andrást – akiknek munkáiban társadalmunk fontos kérdései kerültek fókuszba. Az idei díjat Zoltai András nyerte el. A nyertes és a finalisták képeit itt a Punkton is publikáltuk, azonban az Alapítvány engedélyével most az év végéhez közeledve az egyik döntős, Mohos Zsófia Kiskarácsony című sorozatát is bemutathatjuk.

Mohos Zsófia fotográfiai érdeklődése már tizenéves korában elkezdődött, amikor az interneten szerveződő, hasonlóan pályakezdő alkotói közösségek jelentették számára az elsődleges inspirációt és visszajelzési közeget. Később olyan fotográfusok munkái hatottak rá meghatározóan, akiknél a személyiség, a gondolkodás és a hosszú távú elköteleződés legalább olyan fontos, mint maga a kép: Korniss Péter eltűnőben lévő kultúrákat dokumentáló munkássága és Vivian Maier ösztönös, pillanatérzékeny látásmódja egyaránt közel áll hozzá. Meghatározó élményt jelentett számára gyerekként Ács Irén Palócország című könyve, majd később a Néprajzi Múzeumban látott Véménd 1916–1920 – Egy falusi tanító fotográfiái című kiállítás, amelyben tudatosult benne a fotográfia felelőssége és időtávlatban is értelmezhető szerepe: a jelen megőrzésének lehetősége egyéni látásmódon keresztül. Hasonló felismerést jelentett számára T. R. Williams 19. századi munkásságát bemutató A Village Lost and Found című kötet is, amely megerősítette benne a dokumentálás tudatos, rendszerezett szükségességét. Első kiállítása 2015-ben, nagymamája falujában, Kisecseten valósult meg, ahol a Görbeország című sorozat képei egyszerű, közösségi formában kerültek a nyilvánosság elé; ezt követte 2017-ben az első intézményi egyéni tárlat Gödöllőn, a Művészetek Házában. Bár pályáját analóg technikával kezdte, ma már kizárólag digitális fényképezőgéppel dolgozik, miközben munkáiban továbbra is a hosszú távú figyelem, a kulturális emlékezet és a dokumentálás személyes felelőssége áll a középpontban.

„»Jöjjön Karácsonyi hangulatba!« – harsogta egy pláza reklámfénye. Az ingergazdag környezetben talán a legnehezebb átélni az ünnep valódiságát. A Karácsony mára általában a szűk család eseménye, de vannak vidékek, ahol még a közösségé is. Többek között Hollókőn az ott élő emberek Szenteste a több mint 100 éves betlehemmel járó fiatalokat várják, míg a Bakonyban található Városlőd és Herend lakosai a Christkindlspiel sváb énekeit hallgatják. Január 6-án, a szerb Karácsonykor Ráckevén és Lóréven szerb ortodox szertartáson vesznek részt a hívek a templomban, majd a helyi betlehemeseket várják.”